A Szirmai Károly Irodalmi Díjról döntő bizottság, Bordás Győző, Csorba Béla és Faragó Kornélia a 2021-és és 2022-es könyvtermést áttekintve Várady Tibornak ítélte oda a rangos díjat a Népellenes mosoly és a Mi legyen a bronz utazóórával? (Egy aradi vértanú dédunokája szerint) című köteteiért. A díjat szerda este a temerini Lukijan Mušicki Művelődési Központban adták át. Az ünnepség kiváló alkalmat nyújtott a Szirmai Károlyról való megemlékezésre is, aki 50 évvel ezelőtt távozott az élők sorából.
– Először fordult elő, hogy két kötetet díjaztunk. Minden évben két év könyvtermését vesszük figyelembe. Egyik évben magyar nyelvű kötet, a következő évben pedig szerb nyelvű kötet kapja a díjat. Úgy alakult, hogy Várady Tibornak 2021-ben és 2022-ben is megjelent egy-egy kiváló kötete. Valahol ez a két dokumentumkötet össze is tartozik. A zsűri ezért döntött úgy, hogy mindkét könyvet jutalmazza – mondta Bordás Győző, a Szirmai Károly Emlékbizottság elnöke.
A kötetek a Várady ügyvédi iroda archív anyagából merítenek. A szerző periratokból, tanúkihallgatásokból, a bírósági ítéletekből, az önvallomásokból, a levelekből ismerteti a történelemből kimaradt háborús és a háború utáni mindennapokat.
A díjazott könyveket Faragó Kornélia irodalomtörténész, a zsűri elnöke méltatta.
– Mindkét kötet a szakrális történelemben be nem fogadott múltat beszéli el, kiaknázva a családi ügyvédi irattár anyagának inspiratív erejét, miközben kimondatik, nem egyértelmű, hogy mi is a múlt. Várady Tibor egy jószerében ismeretlen világot tár fel, miközben formába önti a dokumentumokban kirajzolódó pertörténeteket. Jól ismeri a jelentésrendszert, amelyben mozog, a jogász ösztön működik, a használt nyelvi minták egyértelműek és lényegre törőek. Megtörtént esetekből dolgozhat, úgy tekintve az archívumra, mint egy különleges emléktárra. Csakhogy ez az emléktár hiányos, olykor megbízhatatlan. Az iratok nem mindenben segítenek, bizonyos dolgok nem tisztázhatók. Vannak történések, amelyek magyarázat nélkül maradnak. Az archívum azt őrzi, ami fennmaradt, amit iktattak és nem a történetek teljes valóságát. Amire a dokumentumok nem adnak választ, azt maga igyekszik kipótolni gazdag ismeretanyaggal, szarkasztikus értelmezésekkel, ironikus latolgatások segítségével, olykor nevetésre késztető megjegyzésekkel – fogalmazott laudációjában Faragó Kornélia, aki kiemelte, zsűritársaival egyhangú volt az idei döntés.
Kasza Jennifer
– Mindhárman azt gondoljuk, hogy egy igen gazdag könyvtermésből választhattuk ki a legjobbakat. Egyedi könyvek születtek Várady Tibor tollából a vajdasági magyar irodalomban. Dokumentális feldolgozással nemigen szoktak szépirodalmat írni. Ezek a könyvek viszont bekapcsolódnak a jelenkori magyar irodalom folyamataiba – tette hozzá a zsűri elnöke.
Várady Tibor elmondása szerint az utóbbi tíz évben kezdett komolyabban foglalkozni a fennmaradt dokumentumokkal.
– Valami csoda folytán 1893-óta minden irat megmaradt a családi irattárban, és én ezeken keresztül próbálok egy kis mellékutat találni az irodalom felé. Az iratokban megvan valami, ami a történelemből kimaradt, mégpedig a mindennapok. Tudjuk, hogy ki nyerte a háborúkat, azt viszont nem, hogy mi történt a szomszédok között, a házasságokban, a háborús, illetve a háború utáni évek alatt. A dokumentumokban viszont a mindennapoknak maradt fenn egy nagyon érdekes nyoma. Ezekből próbálok dokumentumprózát létrehozni. Nagyon jólesik a díj, és motivál a folytatásra – mondta a díjazott, aki szerint még több ezer irat áll rendelkezésére, amelyből ihletet meríthet új alkotásához.
Nyitókép: Kasza Jennifer
