Dr. Szalma József, az újvidéki Jogi Kar tanára a magyar fővárosban is ledoktorált. A tanár úr már 30 évvel ezelőtt is doktori titulussal rendelkezett, amikor a kötelmi jog tanárom volt az egyetemen. Az akkori doktorátusát Belgrádban szerezte, ezt pedig Budapesten.
– Magyarországi kollégáim, professzor barátaim rábeszélésére döntöttem a magyarországi doktorálás mellett. Még 2008-ban a budapesti ELTE megjelentette a nagymonográfiámat Szerződésen kívüli felelősség az európai és a magyarországi magánjogban címmel, majd Miskolcon megjelent a Okozatosság és a polgári jogi felelősség című kötet is, s ezt követően egyre-másra biztattak, hogy kezdjek hozzá a nagy doktorátushoz. Rábeszéltek, ámbár korábban a miskolciak a nemzetközi kapcsolatok ápolásáért internacionális érvényű díszdoktorátust adományoztak nekem. Mondtam is, hogy mit kezdjek ennyi doktorátussal, de végül is azt vallom, hogy a megelőző dolgok, a kutatások a lényegesek, így eldöntöttem, hogy beadom a pályázatomat, amelyet a Magyar Tudományos Akadémián elfogadtak és megkezdődhetett az összetett procedúra. Négy fokozatos eljárásból áll a nagy doktorátus, s ezután 11 tagú bizottság előtt, az akadémia épületében védtem meg a munkámat. Egyesek azt mondják, hogy minden doktorátus egy kicsit veszteség is, én ezzel tisztában voltam, de ennek ellenére úgy érzem, hogy óriási megtiszteltetés ez a számomra és nagyon büszke vagyok rá.
Önnek itt és Magyarországon is alkalma van megtapasztalni a bolognai felsőoktatási rendszer minden előnyét és hátrányát, mert az újvidéki Jogi Karon és Magyarországon több jogi egyetemén is tanít. Tapasztalati alapján milyen irányban haladunk a bolognai rendszer alkalmazása terén?
– A bolognai rendszer bevezetése az 1993-as évhez kötődik, ahhoz az európai egyezményhez, amelyik nem közvetlenül az oktatáshoz fűződik, hanem a határokon átívelő európai kapcsolatokhoz, hiszen az egységes európai piacra támaszkodik és azt definiálja. Ez az áruk, a szolgáltatások és a munkaerő határon átívelő mozgását és a tőke szabad áramlását teszi lehetővé. Mindez elképzelhetetlen a megszerzett oklevelek kompatibilissé tétele nélkül. Ami egyértelművé teszi, hogy ehhez a piachoz alkalmazkodó tudást kell biztosítani az egyetemeken. A magyarországi és a szerbiai tapasztalatokkal kapcsolatban azt mondhatom, hogy Magyarországon a természet- és a társadalomtudományok területén teljesen áttértek a bolognai rendszerre, annak idején tagja voltam egy országos bizottságnak, amely a jogi karokkal foglalkozott, s teljes betekintést nyertem a rendszer működésébe. Szerbiában viszont késve, az elmúlt két-három évben igyekeztek bevezetni ezt a rendszert. Ahogy ez nálunk történni szokott, sietve, minden kritikai hozzáállás nélkül elfogadták, mert az európai uniós csatlakozás tekintetében erre szükség volt. Az akkreditációs bizottság létrehozása Szerbiában azt jelentette, hogy nemcsak az egyetem, a kar és az oktatás értékeléséről volt szó, hanem az egyetemi tanárokról is. Egyértelművé vált, hogy ha a tanár nem publikál, nincsenek elismert tudományos munkái, akkor ezzel annak a karnak az értékét is csökkenti, amelynek kötelékébe tartozik, mert az egyetemi tanárok által megszerzett pontok a karhoz is fűződnek – magyarázta dr. Szalma, aki a következőt is elmondta: – Szerintem elsiettük egy kicsit a bolognai rendszer átültetésének módját, én csak az újvidéki Jogi Karról tudok beszélni, hiszen ott dolgozom, mert a három éves Bologna-féle oktatás bevezetésével nem biztos hogy jót tettünk. Nekünk már volt korábban rossz tapasztalatunk a jogi karon, hiszen amikor a kétéves rendszert bevezettük, azt tapasztaltuk, hogy az itt végzett hallgatók még egy jegyzőkönyvet se tudtak megírni, mert a jog nem csupán a tételes jogot, hanem a jogi kultúrát is tartalmazza, ezért egy képzett jogásznak A-tó Z-ig ismernie kell a jogrendszert, a hazait is és az európait is. Azt viszont nagyon helyeslem, hogy a bolognai rendszernek köszönhetően közelebb került az oktatás a gyakorlathoz, mert az európai oktatási miniszterek tanácskozásán született ajánlás szerint az oktatás kompatibilitását és a gyakorlati alkalmazását célozták meg. Ezeket az elveket az oktatási rendszereknek össze kellett hangolniuk és idomítaniuk kellett sajátos körülményeikhez. Sajnos amilyen lassan szokott nálunk érvényesülni a jogtudat változása, ez a folyamat még eltart egy ideig. Abban reménykedem, hogy Újvidéken a tanítványaim fogják folytatni a megkezdett munkát.
Nemrégiben ismét megválasztották a Vajdasági Magyar Tudományos Társaság elnökévé. A professzor úr mindig azon fáradozott, hogy fiatal utánpótlása legyen a tudományos életünknek. Erről mit tudna mondani?
– A VMTT-nek kezdettől fogva, amikor még Ribár Béla akadémikus vezette a társaságunkat, az volt az elképzelése, hogy minél több fiatalt bevonjunk a munkába, és támogassuk őket. Akkor úgy gondoltuk, hogy nekünk egy magyar egyetem kellene. Ez mellett továbbra is kitartunk, de még mindig nagyon távol állunk ennek az elképzelésnek a megvalósításától. Oda is kellenek a fiatal káderek. A VMTT a fiatalokkal kapcsolatban azt tette meg, amit tehetett: bevonta őket a tudományos tanácskozásokba, a szemináriumokba. Az elmúlt három-négy év során őszintén örülök annak, hogy az idősebb, tapasztaltabb tudós tábor mellett a fiatal nemzedék is felsorakozott. Csak egyikükre hívnám fel a figyelmet: a közelmúltban rangos díjat kapott Pósa Mihály kémikusra. Jelenleg a VMTT-ben 30–40 fiatal tudós, mesterhallgató, magiszter, doktor működik közre. Vannak, akik kifejezettebben részt vesznek a munkába, de olyanok is, akik csak tanácskozásokon jelennek meg. Statisztikailag mi ezt nem tudjuk teljes pontossággal felmérni, de egy biztos: ösztönözzük a fiatalokat, hogy kapcsolódjanak be a VMTT vérkeringésébe. Mondhatom azt, hogy a tagtársaimnak 80 százaléka egyetemi oktató, de jómagam is professzor lévén leginkább a jogi karon dolgozókkal tudok közvetlen kapcsolatot teremteni. A kötelmi jog oktatásában két fiatal munkatársam van: az egyik a nálam magisztrált és doktorált Bojan Pajtić docens, aki rendkívül tevékeny, az első szemeszterben átvállalta tőlem a kötelmi jogi előadásokat. A másik fiatal munkatársam Dudás Attila magiszter, aki nagyon sokat tett technikai, szervezési és tartalmi szemszögből a VMTT-ért. Ő nálunk végzett jogi stúdiumot, Budapesten a Közép-európai Egyetemen a masterképzést végezte el, sikerrel honosította a diplomáját a belgrádi Jogi Karon, s most a doktorátusán dolgozik.
