Előadás rendező nélkül talán még nem készült az Újvidéki Színházban. A társulat előttünk álló bemutatója pedig ilyen lesz. A tegnapi sajtótájékoztatón aztán megértettük, hogy nem egészen erről van szó, egyszemélyes, hagyományos értelemben vett rendezője ugyan nincs az előadásnak, hanem kollektíven rendezték azok a színművészek, akik egyébként is játszanak az előadásban. A színművészek szellemes ízelítőjéből – melyet sajtótájékoztató gyanánt az újságíróknak bemutattak –, aztán kiderült, hogy hat szereplője van az előadásnak: Pongó Gábor, Ferenc Ágota, Magyar Attila, Szilágyi Ágota, Német Attila, Huszta Dániel , de heten rendezték a mintegy másfél órás előadást, a névsor pedig Varga Tamás nevével egészül ki. Legalább. Ugyanis egyáltalán nem volt könnyű folyamat a kollektív rendezés, így az előadás végleges formájára Ferenc Judit mint a rendezők asszisztense, Gyarmati Kata a társulat dramaturgja és a jelmez és díszlettervező Csík György is rányomta sajátos bélyegét. A szakmai bemutatót ma, a bemutatót pedig holnap tartják 19 órai kezdettel.
A Kammerspielt Szegedi-Szabó Béla író – eddig két alkalommal vett részt a színház drámaíró versenyén –, zentai születésű szerző kifejezetten az Újvidéki Színháznak írta. A mű két emberről szól, akik találkoznak egy kocsmában, és ez a találkozás alapjaiban változtatja meg nemcsak az életüket, de egyben azt is, amiben eddig hittek…
– Azt gondolom, hogy egy nagyon jelentős és nagyon izgalmas feladatot vállaltunk fel, hiszen rendező nélkül színházi előadást készíteni, kicsit ingoványos talaj – ecsetelte Magyar Attila a munkafolyamatot. – Nem egy közismert művet tűztünk műsorra, nem egy kiforrott darabról van szó, amit már meggyúrtak színházak, alkotók, hanem egy szűz anyaggal rendelkeztünk, amiből mi, színészalkotók önmagunkat belerendezve készítettünk egy előadást. Most már a gyakorlatban is kiderült, hogy ez lehetséges, de nagyon veszélyes, izgalmas munka. Utólag elmondhatom, kellemesen meglepődtem, sokkalta „vékonyabb” eredményre számítottam. Inkább azt hittem, hogy majd elakadunk, esetleg a másik végletbe keveredünk, sok egyet nem értés közepette haladunk erre-arra. Szerencsére nem így történt. Viszont azt hiszem, hogy a néző jól fogja érezni magát, mert sok-sok helyzetkomikumot hordoz magában az előadás, de nem szimpla humoros történettel találja majd magát szemben, hanem ha kimegy a színházból, akkor fog igazán elgondolkodni a történeten, azon, hogy valójában nevetnie kell, vagy sírni.
Szilágyi Ágota szerint azért volt fontos ez a munka, mert szívük-lelkük benne van. Az előadás amellett, hogy van humoros oldala, rendelkezik komoly mélységgel is. Arról szól, ami bárkivel megtörténhet: együtt élünk valakivel akár több évtizeden át, és egyszer csak rájövünk, hogy nem ismerjük.
– Hogy történhet meg, hogy egy kapcsolat úgy alakul át, hogy egyszer csak azt vesszük észre, már nem nézünk egymás szemébe, nem értjük mi történik velünk? Erről szól az előadás, és arról, hogy vannak-e még csodák, megtalálhatjuk-e egymásig a visszavezető utat.
Ferenc Ágota: Olyan szöveget kaptunk, ami óriási szabadságot ad a színésznek, a rendezőnek, a dramaturgnak, a színésznek. Egy interpunkció nélküli szöveget kell elképzelni, amiben se vessző, se pont nincs, végig kis betűvel van írva. Ez szerintem igen jó, ugyanis azt lehet vele csinálni, amit akarunk. Óriási hálával tartozunk Gyarmati Katának, aki itt ült velünk, és a saját nagyon finom módján igazából megfelelő irányba terelte a munka folyamatát. Ennek köszönhetően a Kammerspiel arról szól, amiről mi akartuk, hogy szóljon. Szerintem az író is akart valamit mondani, de nekünk fontosabb volt az, hogy a hangsúlyt az egymásratalálásra tegyük. Tulajdonképpen velünk, az előadás készítőivel is ilyen valami történt, egészen új oldalról ismertük meg egymást az elmúlt másfél hónapos próbafolyamat során, pedig azt hittük, hogy kollégaként egészen jól ismerjük egymást.
Huszta Dániel: A legtöbbet próbáltuk kihozni magunkból és az előadásból is, nehéz dolgunk volt, mert a szöveg túl sok szabadságot ad. Azzal nem volt gondunk, hogy ahányan voltunk annyiféleképp gondolkodtunk, mindig sikerült az elképzeléseket közös nevezőre hozni.
Gyarmati Kata szerint a Kammerspiel, azaz kamarajáték bővelkedik szórakoztató jelenetekben, dialógusokban, de mindenkinek látnia kell, aki változásra vágyik, vagy változást vár a környezetétől, mindenkinek, aki hisz a csodák létezésében, hogy a csodák meg is történhetnek, csak nem szabad elszalasztani a pillanatot.
Varga Tamás a következőket mondta az előadásról: Egy elferdített világban, ahol részegen dülöngélő bútorok is próbálnak beilleszkedni az őket körülvevő káosz szabálytalan rendszerébe, néhány színész egyesített erőkkel rak rendet. A tárgyak életre kelnek, a színészek beolvadnak az általuk teremtett világba, és végül megszületik a csoda.
Német Attila a próbafolyamatot a következőképp látta: Egy különös hely, benne nyolc ember rendez, ránt, fest egy világot, amely talán nem is furcsa, csak megdőlt, mint egy szárkúp a pusztaságban...
Pongó Gábor szerint a ritka nehéz kihívások gyönyörű példája volt az elvégzett munka. – Rendezőként instruálni, színészből visszakérdezni és megoldást várni, de mivel a rendező alkotói válságban van, a színész kell, hogy megoldja a helyzetét. Csak egy a gond – ami nem is baj –, hogy a rendezők és színészek is mi vagyunk.
Tavaszi zsongás
Szombaton 17 órakor az Újvidéki Színház bemutatkozik az Art Expón, az Újvidéki Vásár idei évi első kiállításán. Az érdeklődők egyfelől betekintést nyerhetnek a társulat életébe, másfelől jutányos áron előjegyeztethetnek belépőjegyet a soron következő előadások valamelyikére.
Új előadás próbái kezdődnek meg a jövő hét elején. Puskás Zoltán rendezésében az Óz, a nagy varázsló című remekművet állítják színpadra. Március első felében Banja Lukán, Belgrádban és Nišben is bemutatkozik a társulat. Március 7-én lesz a Hét és fél című koprodukció bemutatója Banja Lukán, mely három színház együttműködésével készült. Két nappal később, 9-én Az ember tragédiája című előadást mutatják be a belgrádi Atelje 212 színházban, majd 11-én Nišben A Szent Iván-éji álom című előadással vendégszerepel a társulat.
