Amíg olvasóink a babaszépségverseny kapcsán hosszasan azon tanakodtak és vitatkoztak honlapunkon, vajon helyes-e, erkölcsös-e „megvásárolni” egy verseny végeredményét, addig tévés berkekben vígan szervezik az újabbnál újabb tehetségkutatókat. Akárhány is volt eddig, mind sikeresnek bizonyult, még akkor is, ha a végeredmény a nézők akaratán múlt. Nem titok, hogy rendre az győzedelmeskedett, akire a legtöbb pénzt fordították.
Ezek szerint nem kell csodálkozni, hogy 2011-ben folytatódik a trend, az RTL Klub ismét a tehetségeknek szánja az évet: tavasszal Csillag Születik, ősszel X-Faktor szerepel a műsortervben. Kiszivárgott a nem túlzottan titokban tartott hír, miszerint épp az X-Faktor volt a tavalyi évben a legsikeresebb műsora a tévécsatornának, olyannyira, hogy az még a szervezőket is meglepte. Eredetileg úgy tervezték, hogy az egyik évben Csillag Születik, a másikban pedig X-Faktor kerül képernyőre, de látva az elképesztő sikert, megváltoztatták az eredeti elképzelést. A Csillag Születik 2009 legnézettebb televíziós műsora volt, a döntőt elképesztően sokan, több mint hárommillióan látták. Ezt a műsort – nem véletlenül – sokan hasonlítják a Ki mit tud?-hoz. A legfőbb különbségről azonban nem szabad megfeledkezni: a valamikori Ki mit tud?-ban nem a pénzé volt a főszerep, hanem valóban a tehetségé. S ez azért nagy különbség.
A fiatalok nem ismerhetik ezeket a tiszta pillanatokat. Ők Susan Boyle-t látják, az esélytelen háziasszonyt, aki Angliában egy Csillag Születikhez hasonló, műfaji megkötések nélküli tehetségkutatóban tűnt fel, majd őrült sikert aratott, s immár a tengerentúlon koncertezik.
A recept tehát bevált, nem is kell rajta sokat változtatni: adva vannak a jó formátumok, a profi stábok, a jól fizetett mentorok és persze a hírnévre éhes fiatalok. Mindez akár három hónapon át is kiválóan fialja a pénzt: védnökök, hirdetők, szavazók által, miközben nagy tömegeknek szavatolja a jó szórakozást.
A pénz beszél, a kutya meg ugat – ez ennyire egyszerű. A többi meg úgy tűnik, már senkit sem érdekel. A kereskedelmi televíziók berkeiből különben is nem ez a legrosszabb, ami kijött. Gondoljunk a valóságshow-kra, melyekben annyiszor túlfeszítették a húrt, annyiszor túltettek a jóízlés végső határán is, hogy már fel sem tűnik, nem a szakma, nem a zsűri dönt, ha kell, hanem a nézők mobiltelefonos szavazatai. Sőt van más példa is, így működik immár több éve az Eurovíziós Dalfesztivál. A kezdeti felháborodás alábbhagyott, és immár eszébe sem jut senkinek tiltakozni. A hőbörgés alábbhagyása persze nem jelenti a rendszer indokoltságát, csupán azt, hogy bejáródott.
Azért igazán jó lenne, ha nem terjedne tovább. Hiszen – képzeljük el – hova vezetne, ha a mindenható pénz nevében mondjuk a focimeccsek végeredménye is a szavazatokon múlna.
