A Magyar Filmnapok rendezvénysorozat egyik érdekes állomása volt az a tartalmas, izgalmas kérdéseket felvető és témákat boncolgató beszélgetés, amelyet csütörtökön Szabadkán szerveztek meg a Tréfa című film kapcsán Gárdos Péter rendező, Szekeres Dénes producer, Samu János Vilmos egyetemi tanársegéd, dr. Sági Zoltán pszichológus, ft. Paskó Csaba, ft. Csizmár Oszkár és ft. Kara Nándor részvételével, amelynek moderátora Siflis Zoltán szabadkai filmrendező volt. Természetesen a nézőket is várták erre a beszélgetésre, és az ő véleményükre is kíváncsiak voltak.
A film Kosztolányi Dezső novellája alapján készült, a cselekménye pedig egy papok vezette felekezeti iskolában játszódik, ahol a tanulók tréfáiból, csínytevéseiből kinőtt agresszivitásának elharapódzása egyik társuk meggyilkolásához vezet.
– A színészek számára a szerepmegformálás kapcsán legtöbbször az a kérdés merült fel, hogy ki mennyire felelős a gyilkosságért – hallottuk Gárdos Péter rendezőtől – Adott két nevelő, a rendpárti, dogmatikus Weigl atya és a liberális, megengedő Zoltán atya. A liberalizmus vagy a dogmatizmus a veszélyesebb? A hatalmával visszaélő Weigl atya semmivel sem okolható jobban a történtekért, mint a süllyedő hajót elhagyó, cserben hagyó Zoltán atya.
– A kérdés, hogy ki a felelős, azért izgatja oly nagyon a nézőket, mert maguk a nézők is felelősnek érzik magukat. Rosszul érezzük magunkat, mert a néző az, aki mindent lát, aki mindenütt ott van, mindenről tud, sőt még egy-egy helyzetben fel is nevet, pedig ez is a vég felé sodorja az eseményeket. Tulajdonképpen nincs is gyilkos, a bűn megtörténik, s maga a néző is bűnrészessé válik – fejtette ki véleményét Samu János Vilmos.
– A bűnnek van valamilyen élvezeti faktora – mondta Gárdos. – A film végén, amikor az egyik fiú szíven szúrja Szebenit, a többiek ott állnak mögötte, és egyre felhevültebben kiabálják, biztatnak hogy csiklasd, csiklasd – azzal a késsel, amit a fiú kezébe adtak. Különös izgalommal, és élvezettel várják azt, amit tudnak: pillanatokon belül átlépnek egy határt, és ezt élvezik. A gyilkosság közös. Tulajdonképpen nem egyetlen ember követi el.
Dr. Sági Zoltán az áldozatibárány-képződésről beszélt. Ő ezt látta filmben. A merev, hideg, dogmatikus környezetben, ahol a feszültséget sem a mozi, sem a titkos bordélyházi kalandok nem oldják, beindul a bűnbakképzés, hogy megszabaduljanak a feszültségtől. De valóban csak áldozati bárány feláldozásával érhető el a feszültségoldódás? – tette fel a kérdést dr. Sági.
Paskó Csaba arról beszélt, hogy a zárt intézetnek is megvannak a maga előnyei, de ha ezt nem töltik meg tartalommal, ha megszűnnek a különböző aktivitások, a fölös energiák akár a filmben tapasztalt agressziót is szülhetnek.
Mind Csizmás Oszkár, mind Kara Nándor a hatalom kérdésköréhez fűzte mondanivalóját. Elmondták, a hatalom nem lehet öncélú dolog. A hatalom nem azért van, hogy tündököljön az, aki birtokolja, hanem hogy a többiek javára használja fel azt. Tehát akinek hatalma van, nem úr, hanem szolga.
