(Fotó: Fehér Rózsa)
Az Óbecsén született, Svájcban élő Melinda Nadj Abonji a zentai nagyszülőknél töltött vakációk emlékezetét írta meg német nyelven a Tauben fliegen auf című regényében, amely 2010-ben kiérdemelte a Német, majd a Svájci Könyvdíjat is. A mű magyar fordításban Galambok röppennek föl címen 2012 februárjában a Magvető Kiadó gondozásában jelent meg Blaschtik Éva fordításában, szerb nyelven a Laguna adta ki Dragoslav Dedović fordításában.
Melinda Nadj Abonji a regény magyar és szerb nyelvű megjelenésének alkalmából egy felolvasókörút keretében látogatott el a héten Zentára, Óbecsére, Újvidékre és Belgrádba. Az újságírók csak szülővárosában kaptak lehetőséget arra, hogy kifaggassák. Melinda ugyan jól beszél magyarul, de szabatosan németül tudja igazán kifejezni magát, ezért mind az újságíróknak, mind a közönségnek német nyelven válaszolt.
A mostani felolvasókörút előtt mikor járt utoljára Zentán? A könyv megírását megelőzően jött-e például „tanulmányútra”?
– Legutóbb 2007-ben jártam a Vajdaságban családlátogatáson, és az azt megelőző évben tanulmányutat tettem errefelé.
Ildikó, a regény főhőse amikor Zentára érkezik családjával, számba veszi, hogy minden megvan-e még? Most mit látott: megvan még minden?
– A háború kitörését követően 2005-ben jártam itt először hosszú kihagyás után, és az a látogatás valóban sokkoló élmény volt számomra: nagyon sok lakatlan és romos házat láttam, így később ez már nem hatott rám az újdonság erejével. A háború nyomai ezen a vidéken szemmel láthatóak. A nagymamám háza is nagyon rossz állapotban van, ezt nagyon fájdalmas volt látni.
Mennyire önéletrajzi és mennyire fikció a könyv?
– Nem gondolom, hogy az eseményeket meg lehet írni úgy, ahogy azok megtörténtek, de az író élete mégis jelentős forrás. Ez az én történetem, de Ildikó nem én vagyok, hanem keveréke azoknak a jellemeknek, akik közel állnak hozzám.
Óbecsén született, de gyerekkori emlékei főleg Zentához kötik. Mégis milyen érzés volt ellátogatni a szülővárosába?
– Óbecsére jönni nagyon különleges érzés... A városról nincsenek személyes emlékeim, csak a szüleim elbeszéléséből hallottam róla.
Egy interjúban azt nyilatkozta, könyvének magyar megjelenése óta úgy érzi, visszatért a magyar nyelvhez.
– Már gyerekkoromban is tanultam magyarul, volt egy ábécés könyvem, abból. Nagyjából tíz évvel ezelőtt kezdtem el érdeklődni a magyar irodalom iránt is – azóta igyekszem még többet tanulni a magyar nyelvet. A szüleimmel egyébként mindig magyarul beszélünk.
Mit gondol a nemzeti identitásról?
– Az én hivatásomban ez nem játszik szerepet, a nyelv és a szülőföld a fontos, nem az útlevél. A nemzetiségi kérdés mindig sok problémát okozott ezen a tájon, és az irodalomnak az a feladata, hogy ezeket a határokat feloldja, és a különbségek szépségét felmutassa. A különbségek épp azért vannak, hogy általuk az azonosságokat, a hasonlóságokat felfedezzük. A politikai propaganda ennek az ellenkezőjét hirdeti: a politikusok az identitás köré egy mítoszt kanyarintanak, és arról beszélnek, hogy mi összetartozunk, mert egy nemzethez tartozunk.
Szabadfoglalkozású író, emellett zenészekkel lép fel az irodalom és a zene között elhelyezkedő produkciókban. Nemrégiben volt a premierje egy különleges zenés-irodalmi performance-nak. Miről szólt?
– Európa sok más országához hasonlóan Svájcban is sok nőt fejeztek le vagy égettek el boszorkányság vádjával. XVII. századi boszorkányperek jegyzőkönyveit tanulmányoztam, és ebből írtam egy fiktív történetet, amit egy zenésszel közösen adtuk elő az események eredeti helyszínén, Graubünden kantonban, Európa legmagasabban fekvő lakott falvában
A Galambok röppennek föl című regényből játékfilm is készül. Részt vesz ennek az előkészületeiben?
– A rendező, a magyar származású, Svájcban nevelkedett, de Berlinben élő Gödrös Katalin már egy éve foglalkozik ezzel a filmtervvel. Megküldte nekem a forgatókönyvet, de én nem akarok túlságosan beleavatkozni ebbe a folyamatba.
Lesz-e folytatása Ildikó történetének?
– Még nem tudom. A nagyapámat ugyan nem ismertem, de nagyon közel érzem magamhoz – tervezek is egy látogatást Požarevacra, ahol raboskodott. Valamilyen módon biztos lesz folytatása a történetnek, de ehhez sok idő kell.
