2024. szeptember 3., kedd

Illeszkedniük kell a fogaskerekeknek

Az inkluzív oktatás csakis akkor működik, ha minden részlet a helyén van – Problémák, pozitív példák, kételyek

Az inkluzív oktatás egy olyan téma, amely igencsak borzolja a kedélyeket, ezért számolni lehetett vele, hogy az e téma köré szerveződő szabadkai összejövetel sem lesz kellemes csevegés. A Mindenkinek joga van az oktatásra elnevezésű minapi tanácskozás valójában kétórás kimerítő prezentációból állt. Kevés idő maradt viszont a kérdések megválaszolására, így valószínűleg a problémákra ajánlott megoldások sem oszlatták el a kételyeket az inkluzív oktatás gyakorlati alkalmazását illetően.

Az összejövetelen részt vett az oktatási minisztérium észak- és nyugat-bácskai körzeti oktatási elöljárója és munkatársa, a szabadkai önkormányzat oktatási és művelődési tanácsosa, a község olyan iskoláinak képviselői, ahol már folytatnak inkluzív oktatást. Az összejövetelen bemutatták a szabadkai Miloš Crnjanski Általános Iskola csodagyerekét, a kimagaslóan tehetséges Ema Bošnjakot (számtalan díjat érdemelt ki a különböző művészeti ágakban, de a nyelvek terén és más tudományágakban is).

A prezentáció többi részében a tribün részvevői mesélték el tapasztalataikat az inkluzív oktatásban elért jó eredményekről, utána pedig minden kérdésre, felmerülő problémára tömör választ igyekeztek adni. Konkrét példákkal álltak elő, és az első osztálytól a nyolcadikig sorra vették az inkluzív oktatásban részt vevő tanulók fejlődési fokozatait. Kiderült, hogyan válik egy fogyatékkal élő visszahúzódó diák az osztály kedvencévé, akárcsak a kezdetben szerbül alig beszélő, az osztálytársaitól idősebb romagyerek is. Ékes, megható példák voltak ezek, de nyilván ennek az éremnek is két oldala van. A prezentációk alatt is elhangzott, hogy minden részletnek a helyén kell lennie, illeszkedniük kell a gondolatbeli fogaskerekeknek, mert csak úgy működhet ez a fajta oktatás. Egyébként kudarcba fullad a fogyatékkal élő diák képességének fejlesztése, vagy csak felemás eredmény érhető el. Nagyon fontos tehát a tanár hozzáállása, mondhatni teljes odaadása, a szülő együttműködése és az iskola felkészültsége. Ha a szülő nem kooperatív, akkor vannak szervek, amelyekhez fordulhat a tanár.

Problémaként merült fel az oktatás munkamenete is. A pedagógusnak folyamatosan kell kutatnia különféle feladatok után, amelyek az adott gyerekre vannak szabva. Ha pedig egy osztályba kimagaslóan tehetséges vagy esetleg fogyatékkal élő diák is jár, akkor a tanárnak tényleg alaposan fel kell gyűrnie az inge ujját. Egy oktató ugyebár nem szakadhat három felé, minél több olyan helyzetet kell teremtenie, amiben minden diák részt vehet. A matematika és az anyanyelv esetében az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a tananyagot negyedévre érdemes előre elkészíteni, és a diák fejlődési menete diktálja a további lépéseket. Ez persze nem könnyű, de mindent kárpótol az elért eredmény – mesélték a részvevők. Azt is elmondták, hogy nem lehet minden óra ideális, de a célt nem szabad szem elől téveszteni.

Még kutatják, hogy milyen módon halasztható egy év az általános iskola első osztályába való iratkozásánál, amennyiben ez a gyerek jobb beilleszkedését szolgálná a jövőben. Folyamatban van még annak a tervnek a kidolgozása is, hogyan történik az inkluzív oktatásban részt vett diák beiratkozása a középiskolákba, de erre állítólag már a napokban megszületnek a megoldások. Persze lesznek majd asszisztensek, könyvek, kisegítő irodalmak, az anyagiak sem jelentenek gondot, és készséges szakemberek állnak majd a pedagógusok rendelkezésére. Az inkluzív oktatásnak pedig semmiképp sem az a célja, hogy a speciális gyógypedagógiai iskolák bezárjanak, hiszen egy többszörös fogyatékkal élő tanuló nem is vehet részt ilyen oktatásban. Sokkal inkább az a cél, hogy a fejlődőképes gyerekek ne vesszenek el a speciális iskolákban. Bármi megtörténhet, él a világon olyan fogyatékkal élő ember is, aki kéz nélkül tud repülőt hajtani, úgyhogy léteznek csodák. Legalábbis ezt állították a részvevők, a kételkedés viszont továbbra is megmaradt a hallgatóság körében. Halkan, egymás közti eszmecserékben adtak hangot annak a dilemmának, hogy mennyire jó egy gyermeket kiszakítani egy olyan közegből, amelyben biztonságban érzi magát, és belehelyezni egy olyanba, ahol keményen kell küzdenie neki és környezetének a boldogulásáért.