A Szabadkán zajló 18. Nemzetközi Gyermekszínházi Fesztivál versenyprogramjának első előadását láttuk tegnap, a perui–nagy-britanniai Animáliát. Habár a produkció délelőtt zajlott, a telt házas nézőseregben kevés volt a kisgyerek, így nem figyelhettem meg, hogy a célközönségnek bejön-e ez az egyszemélyes, szöveg nélküli, részben pantomimes, ún. testszínház. Véleményem szerint igen, hiszen a kis színházi fülke, a kezekkel, lábakkal elmutogatott állatok sokkal aranyosabbak, élethűbbek, és látványosabbak voltak annál, mint ahogyan az szavakba foglalható. José Navarro látványművészete a felnőttek számára is megkapó, persze hozzá kell tenni, hogy a produkció minimalista jellegénél fogva nem tölti be az egész teret, így azok élvezhették a legjobban, akik a színpadhoz közel foglaltak helyet.
Az Animalia során José Navarro kinyitotta a képzeletbeli állatenciklopédiáját. Két pókot láttunk a zsákmány körül veszekedni, kutyust csonttal játszani, madarakat békésen csicseregni, továbbá gyíkot, kakast, csigát, végül pedig a víz alatti világba merültünk. Itt a legkülönbözőbb formájú halakkal találkoztunk, amiket a művész szintén kézzel-lábbal mutogatott el. Érdekes ötletből fakadt a csikóhal megjelenítése, amelyet egy női szandál segítségével varázsolt elénk. A végtagokból kialakított állatoknak nagy, kerek bábszemeik voltak, amelyek segítségével nemcsak felismerhetőbbek, de kedvesebbek külsejűek lettek, sőt, egészen elfeledtették velem, hogy valójában férfi kezeket és lábakat bámulok érdeklődve.
José Navarro nem untatott bennünket, mert kíváncsiak voltunk, hogy milyen újabb állattal hozakodik elő. Az 55 perces Animalia pedig nemcsak egy kreatív előadás, jó zenével, de ötletet is ad a kisgyermekes szülőknek ahhoz, hogyan szórakoztassák el a lurkókat. A kis állatos színház jó játéknak bizonyult, és tippeket is láthattunk az állatok élethű elmutogatásához.
