A Szabadkán zajló 18. Nemzetközi Gyermekszínházi Fesztivál versenyprogramjában láthattuk Az éneklő kastély című szöveg nélküli előadást is. A történetét viszont így is könnyen megértettük, a látvány és a hangok pedig eluralták az előadást. Egy nagyon mai, modern produkciót nézhettünk, amelyben a húsvér ember az animációs világ része. A szlovének bátran használták trükköknek a multimediális effektusokat, rikító színeket, és nemcsak a kisebbeket kápráztatták el, hanem a gyermeklelkű felnőtteket is. Amit a színész a színpadon lerajzolt, azon nyomban, a szemünk láttára elevenedett meg egy kivetítőn.
Életre kelt a pálcikaember, a tehénke, a méhecske és a pók is. Olyan rajzok voltak ezek, amelyeket akár gyerekek is rajzolhattak volna, ettől lettek kedvesek.
A történet egy királyról szólt, aki édességkastélyban él, édességországban. Ezt onnan tudhattuk, hogy a kivetítőn mindenféle ínycsiklandó édes finomságokból kirakott világot láthattunk. A királyunk nagy kekszmamuszt viselt, a koronája pedig mentával töltött csoki volt . Egy origami fülemüle nyomába eredt, mert megirigyelte szép énekét. A mese ezek után olyan volt, mintha a Menő manó (La Linea) újkori, színpadi változata lenne. Hősünk számos kalandba keveredett, különféle állatok keserítették meg az életét, amiket ott és akkor rajzolt útjába egy másik színész. Végül a király elkapta a madarat és kalitkába zárta. Ez viszont egy olyan madár, amelynek édesebb a szabadság, fogságban nem akart énekelni. Utána hatalmas örvény kerekedett és elsüllyedt édességország. A papírfülemüle új jövő felé irányította a királyt, egyéni hangszereket mutatott neki, amikkel nemcsak zenélni tudott, hanem egy új kastélyt is felépíthetett, ezúttal az éneklő, zenélő kastélyt. Így az előadás egy kis experimentális zenéléssel végződött.
A szlovénok előadása mögött igen komoly munka érződik, sok apró részletre fordítottak figyelmet, az újszerű színpadi megoldások pedig izgalmassá tették. Nálam mindenképpen nyerő ez a fajta próbálkozás.
