A Lifka Sándor-életműdíjat minden évben olyan alkotók vehetik át, akik nagyban hozzájárultak a filmkészítés fejlődéséhez, és alkotásaikkal mély nyomot hagytak a filmvilágban. Az idén is ketten kapták ezt a rangos kitüntetést. Srđan Karanović szerb rendező már a fesztivál megnyitóján kezében tarthatta a díjat, Lordan Zafranović horvát rendező pedig – annak ellenére, hogy már láttunk őt a fesztivál vendégei között – a tervek szerint majd csak pénteken veszi át.
Srđan Karanović már az egységes Jugoszlávia idejében is elismert rendezőnek számított, a nézők leginkább talán Grlom u Jagode című filmje kapcsán ismerik, amelynek népszerűsége miatt folytatása is született. A rendező nem először járt a palicsi fesztiválon, korábban zsűritag volt, tavaly pedig bemutatták legutóbbi filmjét, a Besát. A rendező szívesen emlékszik vissza a múltra:
– A szarajevói amatőr filmek fesztiválja volt az első filmfesztiválos szereplésem. Akkor még csak 15-16 éves lehettem. Ott ismerkedtem meg Lordan Zafranovićtyal is, és utána mindketten filmkészítésre adtuk a fejünket. Ennyi év elteltével elmondhatom, hogy minden filmemet egyformán szeretem, de egyformán vagyok kritikus is velük szemben. Sokszor rám jön, hogy változtatnék rajtuk, de tudom, legjobb, ha nyugodni hagyom őket, őrizzék csak a jugoszláviai filmgyártás emlékét – mondta a rendező, aki olykor a mai filmeket is kritizálja. – Manapság minden másképpen van. Bárki, akinek mobilja van, készíthet amatőr filmet, ezért csinálnak is sokan. A baj inkább az, hogy profi körökből kerülnek ki olyan filmek, amelyek színvonalon aluliak.
– Legjobb, ha senki semmit nem vár. Úgy gondolom, már nem készítek több filmet, és ezzel meg tudok békélni. Szeretek beülni a mozikba filmeket nézni, jobban, mint pénzt hajkurászni az elkészítésükhöz – szögezte le a rendező, válaszolva arra a kérdésre, hogy mikor várhatjuk az újabb filmjét.
