2024. szeptember 3., kedd

Pácban a magyar filmkészítés

A Magyar Mozgókép Közalapítvány megszűnése nagy fejtörést okozott - EURÓPAI FILMEK 18. FESZTIVÁLJA

Öröm és üröm – ilyen a filmgyártás. A filmkészítők elé komoly akadályok gördülnek a produkciók létrehozása idején. A palicsi filmfesztivál jó alkalom arra, hogy ezeket a gondokat is felvessék.

Az Üvegtigris harmadik részét Az új magyar filmek programrészben láthattuk. Kovács Gábor producer elmondta, hogy amikor 2000-ben elkészítették az első Üvegtigrist, nem gondolták, hogy kultuszfilmmé növi ki magát:

– Sejtettük, hogy szórakoztató filmet készítettünk, de ekkora sikerre nem számítottunk. Az emberek egyszer csak elkezdtek beszélgetni róla, köszönhetően a specifikus kelet-európai humorának, amit viszont Nyugat-Eupában is megértenek. A harmadik része is nézettségi rekordokat döntött – mondta a producer, mielőtt rátért egy nem éppen vidám témára, a filmkészítés támogatottságára.

– Egy éve és pár hónapja megszűnt a Magyar Mozgókép Közalapítvány, s ez rendkívül érzékenyen érintette a filmvilágot. Nagyon rossz ez, különösen, hogy sorra jelennek meg új rendezők. Most minden figyelem arra irányul, hogy a nemrég megalakult Magyar Nemzeti Filmalap rendezni tudja-e a helyzetét – hallottuk a producertől.

A palicsi Szabadtéri színpadon a nézők vastapssal díjazták a Szia, hogy vagy? című román–olasz–spanyol művet, amelyet a versenyfilmek között láthattuk. Palicsra látogatott a koprodukcióban készült alkotás egyik szereplője, Ionel Mihailescu is:

– A filmet nagyon jól fogadták Bukarestben is, és ennek nagyon örülünk. Már két évvel ezelőtt végeztünk vele, de technikai problémák miatt két évig pihent, úgyhogy izgulva vártuk a bemutatóját. Erre végül márciusban sor került. A rendező olyan filmet próbált készíteni, amely megnevetteti az embereket, mivel ez nem jellemző a román alkotásokra. Ezzel a román filmgyártásnak egy másik arcát akarta megmutatni, ami nem sötét és nem rettenti el a nézőket. Akadnak ugyanis másmilyen alkotók, mint amilyenek mi is vagyunk. Merünk álmodni és remélni, még akkor is, ha tévedünk – mesélte Ionel Mihailescu, aki huszonöt éve színházi színészként dolgozik, de olykor filmekben is szerepel.