Csabai László: Szindbád, a detektív. Mielőtt még a szemfüles olvasó összevonná a szemöldökét, esetleg ajkbiggyesztve toppantana egyet, hogy miféle utógyártott Krúdy-művet próbál rátukmálni a kiadó, szeretném megnyugtatni, hogy ez a Szindbád nem a múlt szépségeit kutató és a hölgyek szoknyafodra után pillantgató, kalandozó Szindbád, csupán névrokona a jól ismert irodalmi hősnek.
Csabai László a kortárs magyar irodalomban tátongó űrök egyikét kísérelte meg betömni, és ízig-vérig magyaros detektívregényt alkotott. Főhőse Szindbád, a fiatal detektív, aki a mesés Bagdadból tért éppen haza, egy képzeletbeli, mégis a magyar települések jellegzetességeit magán viselő városba, Nyárligetre, és kitűnő „szimatának”, csavaros észjárásának köszönhetően egyik bűnügyet a másik után, sajátos humorral, rafináltsággal és eleganciával oldja meg. Nyomozónk talán csak a kulináris élvezetek iránti rajongásában rokonítható a Krúdy-figurával, hisz ő sem veti meg a jó étkeket, például az aranylón sárgálló zsíros tyúkhúslevest, de nem annyira kifinomult ízlésű, hogy vacsoráját kizárólag porcelánnal terített asztal, ezüst evőeszközök, és frakkba bújt pincérek társaságában költené el, sokkal mindennapibb figura, hétköznapi szokásokkal, kedvenc étele a főtéri kioszkban árusított, olajban sült halfej. Mintha a filmtörténet nagy nyomozóit (Columbót, Kojakot, Sherlock Holmest és a 007-es ügynököt) gyúrta volna eggyé a szerző, s megalkotta a távol-keleti civilizációban felnőtt, idegen, éppen ezért kissé szokatlan mentalitású, titokzatos nyomozót, aki tolvajok és gyilkosok nyomába ered, igyekezvén felgöngyölíteni a legkülönfélébb bűntények szálait. Unalmas nyáresték kiváló olvasmánya lehet a huszadik század elején, a második világháború végével lezáruló időszakban játszódó történetfolyam, annál is inkább, mert Csabai csattanóra épített történetei nemcsak szórakoztatnak, hanem felráznak, sőt időnként meg is hökkentenek.
