A Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ csütörtök esti rendezvényének vendége Bálint Csaba parfümőr volt, akivel Lackó Varjú Sára, lapunk újságírója, szerkesztője és stílustanácsadó beszélgetett. Az est folyamán bepillantást nyerhettünk a parfümkészítés művészetébe, a személyre szabott illatkompozíciók megalkotásának folyamatába, az alapanyagok gazdag tárházába, valamint a divatgazdaság ezen ágának működésébe is.
Bálint Csaba nevéhez kötődik a már hat éve, Magyarkanizsán működő, térségünk és Délkelet-Európa talán egyetlen parfümkészítői manufaktúrája. Ahogyan azt hallhattuk, a vállalatalapításhoz kanyargós út vezetett, amelynek Párizs fontos állomása volt, a kezdeti nehézségek után pedig kitartó önfejlesztésnek köszönhetően a vállalkozás hírneve egyre távolabb jutott el.
Bálint Csabát gyerekkori álmok, inspirációk vezették el oda, hogy parfümőr legyen. A gépjármű-formatervezés mellett a parfümkészítés érdekelte, amikor még azt sem tudta mi fán terem ez, és tanulható-e. A magyar származású Minya Viktóriával vette fel a kapcsolatot, aki Párizsban vezette parfümkészítői vállalkozását:
– Részt vettem a kurzusán, ahol 100–150 alapanyagból álló mintalistát kellett végigszaglásznom és részletezni mit érzek bennük. Kiderült, hogy ki tudom elemezni az illatokat, így Minya Viktória azt ajánlotta, hogy vágjak bele a parfümös vállalkozásba. Nagyon nehéz érvényesülni a divatvilágban, a parfümiparban egy vajdasági származású, magyarkanizsai parfümkészítőnek, viszont van kereslet a különleges, szép, egyedi dolgok iránt – emelte ki Bálint Csaba, aki a nagy divatcégekkel ellentétben nem a szintetikus, hanem a természetes alapanyagú illatokat részesíti előnyben.
– Akadnak nagyon jó illatok, de általában már kiüresedettebb receptúrák alapján készülnek. Szerintem 40–50 hozzávaló alatt nincs újat mutató illat. A divatmárkák a gyorsaságra, a költségek minimalizálására és a nagy reklámozásra hajtanak. Ezzel ellentétben én úgy gondolom, hogy egy parfüm, minél több természetes alapanyagot tartalmaz, minél gondosabban, szabadabban, kreatívabban készül, annál jobb az illata. Megközelítőleg ötszáz alapanyaggal dolgozok, ezeket főleg Franciaországból, valamint Svájcból, Olaszországból, Angliából, Németországból és Japánból szerzem be – tudtuk meg a parfümőrtől.
Bálint Csaba beszélt arról is, hogy egyénre és kollektívára szabott illatok is kifejleszthetők, az illatokon keresztül eszmét is lehet közvetíteni, vagy élményképet átadni, és akár a zeneművészet, a zenélés is megihlethet parfümöket:
– A legutóbbi megbízásom a pécsi filharmóniából érkezett. Tavaly ünnepelték fennállásuk 210. évfordulóját, és a jelenlegi csapat tízéves létezését. A kérésükre egy női és egy férfi illatot hoztam létre, amelyet a koncertek, a várakozás pillanatai ihlettek meg. Elképzeltem egy pár, egy hölgy és egy úriember illatát, akik a koncertre mennek, de az illatba beépült mindenki, akivel ott megismerkedtem és részt vett az illatkifejlesztés folyamatában. Szaglásztam a háttérben is, beleszagoltam az orgonába, megszagoltam a gyantákat, amivel a húrokat kenik, így alakult ki egy lényegében fás, valamennyire gyantás, ugyanakkor alkalmi, ünnepi illat, hiszen koncerten lenni mindig egy ünnep. Hatott rám a helyiség is, a Kodály Központ, belülről olyan hatást tett rám, mintha Noé bárkájában lennék. Úgy gondoltam, megsózom az illatokat, a hölgyekét tengeri sóval, a férfiakét shoyu japán szójaszósszal, ez pedig azért került bele, mert amikor először találkoztam a zenészekkel, a koncertjükön Bartók Béla A csodálatos mandarinjából is játszottak – hallottuk a parfümőrtől.
A beszélgetést követően a közönség is kipróbálhatott különböző illatokat, valamint parfümöket, illatkompozíciókat is, amelyeket Bálint Csaba hozott létre.
