Sterija-, Pataki-gyűrű-, és Jászai Mari-díj áll Balázs Áronnak, az Újvidéki Színház népszerű színművészének neve mellett, ami nyilván nem csak sugallja, hanem bizonyítja is az utóbbi évek magas fokú szakma elismerését. Áron neve idén is szerepel a Pataki-gyűrű Díjra jelöltek között. A jelölőbizottság a László Sándor rendezte A Mester és Margarita című előadásban Woland szerepének megformálásáért javasolja az elismerésre. A díjat egyébként már elnyerte a 2003/04-es évadban Cyrano de Bergerac címszerepének megtestesítéséért.
* Egyszer elnyerte, többször jelölték a Pataki-gyűrű Díjra. A mostani jelölés mögött Woland, a „feketemágus” áll A Mester és Margaritából, a szerep megformálása mit jelent az Ön karrierjében, egyáltalán mit az előadás ?
– Woland megformálása egy hosszú kutatás, kísérletezés eredménye, mert a rendezővel megfoghatóvá igyekeztünk tenni a megfoghatatlannak tűnő gonoszt, a sátánt, akiről mindenki beszél, de senki sem látta. Keresgélés, próbálkozás folyt, és végül is egy olyan figurát gyúrtunk ki, aki valahol mégis emberi: vannak gyenge pontjai, vannak kiborulásai, de tud kedves is lenni, nem csak gonosz. A karrieremben még nem tudom hova helyezni, mert egyik szerepemet sem kezelem rutinosan, beskatulyázva, valahol mindegyik megoldásra váró feladat, így ez is, amit úgy érzem, sikerült megoldani. A kételkedés persze mindig ott van az emberben. Viszont nem tudom, hogy csinálnám meg még egyszer, ha adódna rá alkalom, mert ebben a közönség által is megismert Wolandban épp az van, ami ebben az időszakban én voltam, ahogyan én gondolkodtam, ahogyan akkor kezeltem a dolgokat.
*Mit jelent a Pataki-gyűrű Díj a vajdasági színjátszásnak?
– Jó kezdeményezésnek tartom. A mindössze három-négy vajdasági színház elég színes és színvonalas műsort produkál, viszont főként fesztiválokon díjazhatják. A Pataki-gyűrű Díj a fesztiválok fölé emelkedve a közösségünk díja, és ezért nagyon fontos. Még akkor is nagyon fontos, ha minden díj esetében kicsit ott van a szubjektív megítélés, a pillanat sugallata. Másrészt ez egy ünnep, színjátszásunk ünnepe, ami alkalmat szolgáltat arra is, hogy emlékezzünk Pataki Lászlóra, a vajdasági színjátszás nagyjára.
* A gonoszt, a negatív hőst jól fogadja a közönség? Elor Emina Lucifere is nagy sikert aratott a közelmúltban?
– Woland nem egy olyan gonosz, aki beleköp a levesbe, és elhagyja a színpadot, hanem folyamatosan ott van, körülötte forog a világ, valahogy helyre próbálja rakni a dolgokat. Én sem tudtam rá haragudni, mert a jó érdekében cselekszik rosszat, ha ez annak nevezhető. Talán a közönség is így volt vele, meg a szakma is. Wolandra, Luciferre és a hozzájuk hasonlókra egyszerűen nem lehet nem odafigyelni.
* Milyen volt az előző évad, valóban hozott-e olyan produkció/kat, teljesítmény/eket, melyek emlékezetesek maradnak a vajdasági színjátszásban?
– Szerintem egész erős évadnak lehet mondani a mögöttünk levőt, nagy volt a mozgás, jöttek-mentek a rendezők, frissítették a légkört, és jó előadások is születtek. A jelekből ítélve ez a tendencia folyatódik, és idén is pezsgő lesz a hangulat a színházakban.
