Mint egyszerű tévénézőnek olyan érzésem van, hogy a doroszlói Holló családnál havonta megfordulhat egy-egy tévéstáb. Talán azért váltak az elektronikus újságírók kedvenc célpontjává, mert van mit mondaniuk, jól gazdálkodnak, és tapasztalataikat sem titkolják, ellenkezőleg. Persze a Holló család nem az egyetlen a Vajdaságban, aki mezőgazdasági témára kiváló riportalany, és érdekes a kamerának, de a hétvégi Barázdában, a Vajdasági RTV hosszú életű és népszerű mezőgazdasági műsorában újra találkozhattunk velük. Feltűnt a temerini Zsúnyi-Szilák szövetkezet is, mely – párját ritkítva – ugyancsak sikeres vajdasági magyar gazdasági történetnek számít.
Ugyanezek a családi vállalkozások a hasonló, szerb nyelvű műsorokban is gyakran felbukkannak. A nyelv nem akadály, csupán az eredmény számít. Zaharije Trnavčević, a több mint fél évszázada mezőgazdasági újságírással foglalkozó, tapasztalt műsorszerkesztő bizonyosan meg tudja ítélni – igaz most már népes szerkesztőséggel a háta mögött –, hova érdemes ellátogatni, hol dolgoznak úgy, hogy azt érdemes megmutatni a széles nézőtábornak. A B92-n vasárnap délelőttönként futó Tudás ajándékba című műsora egy a sok szerb nyelvű mezőgazdaság műsor közül, mert Szerbiában valóban szinte minden tévécsatornának megvan a maga „barázdája”. A Vajdasági RTV-n vasárnaponként jelentkezik a szerb nyelvű Barázdák, az újvidéki Panonija tévén a Više od otkosa szombatonként, a Domaćin reggelente a Prva tévén, A tudás hatalom a szerbiai köztévé 2-s csatornáján minden második vasárnap, A mezőgazdaság világa a Kopernikus tévén jelentkezik. És sorolhatnánk még, lenne mit.
Ezek a műsorok kisebb-nagyobb eltéréssel valóban az ismeretterjesztést szolgálják, műfajilag változatosak, meglehetősen jól tájékozottak és tájékoztatnak, emberközpontúak, színesek. Nehéz megmagyarázni, hogy más gazdasági ágazatok esetében miért nincs hasonlóan széleskörű tévéműsor-kínálat. Mert ha nem is vagyok földműves vagy állattenyésztő, mégis fel tudják ébreszteni az érdeklődésemet a Trnavčević-féle stílust követő, tévés mezőgazdasági műsorok. Úgy gondolom, hogy a szerbiai mezőgazdasági újságírás neki köszönhetően sajátos, és különböztethető meg egyértelműen a többi szakújságírói ágazattól, vagy ha úgy tetszik, a magyarországi mezőgazdasági tévés újságírástól. A sajátossága abban van, hogy előrevisz, tájékoztat a hasznos tapasztalatokról, felhívja a figyelmet a leselkedő veszélyekre, dinamikus és nem merül ki abban, hogy nagyképűen, de alapjában véve meddőn szidja a rendszert, inkább arra igyekszik rámutatni, hogyan lehet túlélni azt. A magyar nyelvű újvidéki Barázdán is tetten érhetők ezek a jegyek. Bálizs István és Tóth András hétről hétre szorgosan járja a terepet, csakúgy mint korábban Bosznai Győző, Živković Kapitány Éva, Somogyi Zoltán, és mások, akik egyfelől a falvakat járva hozták beszámolóikat, másfelől a kormányzás hibáira mutattak rá éleslátóan és szókimondóan, igen gyakran nyíltabban, mint azt szerb ajkú kollégáik tették.
