Kérem a nótámat!

A Magyar Nemzeti Tanács kiemelt jelentőségűvé nyilvánította a Talentum Tehetséggondozó Művészeti Egyesület Vajdasági Gyermek-szólótáncversenyét. A rendezvényt szombaton tizenegyedszer tartották meg, ezúttal is a szabadkai Gyermekszínházban. 

Ahogyan arra a bevezetőben felhívták a figyelmet, a szólótáncok, néptáncos egyéni produkciók, csak ritkán jutnak kifejezésre, a Talentum szólótáncversenyén kívül pedig nincs más olyan rendezvény a térségünkön, amely ezekre fókuszál, ráadásul versenyszerűen. A megmérettetést Kabók Erika, az MNT Végrehajtó Bizottságának tájékoztatással megbízott tagja nyitotta meg:

– Vajdaságban a hagyományápolók legnépesebb tábora a néptáncosoké. A művelődési egyesületekben hozzávetőlegesen háromezren ropják a táncot és készülnek a különböző fellépésekre. Óriási érték ez, hiszen ismerni, megőrizni és továbbadni őseink hagyatékát az egyik legfontosabb tennivalónk. Kultúránk különböztet meg minket más népektől és ennek értékei tesznek bennünket egy nemzetté, éljünk a világ bármely pontján, összetart minket. Önazonosságunk egyik pillére a hagyományőrzés. Nem egyszerű bármilyen produkcióval egyedül színpadra állni, mert be kell tölteni a teret, különösen úgy, hogy szakmai zsűri előtt kell bizonyítani. A néptánc lépései, figurái megismételhetetlenek, mert a táncos beleviszi a saját egyéniségét, és a ritmusával, testtartásával nem újat, de mást alkot. A néptánc örömforrás, összekovácsoló erő és közösségépítő szerepe is van. Ezért az, amit a Talentum Egyesület és a résztvevők felvállaltak a tehetséggondozásban, sokkal nagyobb jelentőségű, semmint egy puszta verseny – hallottuk Kabók Erikától. 

Ahogyan azt Brezovszki Rolandtól és Brezovszki Tamarától megtudhattuk, a versenyre ezúttal is Vajdaság több településéről több mint hatvan versenyző érkezett, általános és középiskolások. A művészeti vezetők azt is hangsúlyozták, hogy megtisztelő a számukra az MNT döntése, melynek értelmében kiemelt jelentőségűvé nyilvánították a Vajdasági Gyermek-szólótáncversenyt, hiszen sokat dolgoztak azon, hogy a rendezvény színvonalában és tömegességében is megfeleljen minden kritériumnak. Brezovszki Tamarát a zsűri feladatáról is kérdeztük:

– A háromtagú zsűrit a néptánc kiváló művelői és ismerői, néptáncpedagógusok és koreográfusok alkotják, Fundák Kaszai Lili és Fundák Kristóf Budapestről, valamint Szarka Zsolt Békéscsabáról. Nagyon sok mindent figyel a zsűri, a táncokat, az előadásmódot, hogy a fellépők az életkorukhoz megfelelő motívumkincsből építsék fel a táncukat, megfelelő dinamikával, lendülettel táncoljanak, de figyelik a térhasználatot, a páros táncok esetében pedig az összehangoltságot is. Ami nagyon lényeges, hogy itt improvizációs táncokról van szó, tehát figyelik azt is, hogy a táncok ne tartalmazzanak koreográfiai elemeket és a versenyzőknek talán ez a legnehezebb – emelte ki Brezovszki Tamara.
A talpalávalót ezúttal is a Duhaj zenekar húzta, a témáról Brezovszki Gergővel beszélgettünk: 

– Egészen más a helyzet, amikor versenyen muzsikálunk, mint egyébként. Ilyenkor nagyon ébernek kell lennünk, odafigyelni a táncosokra, a tempóra, a váltásokra. Segítenünk kell nekik abban, hogy minél jobb eredményt érjenek el. Ugyanakkor figyelnünk kell egymásra is, és persze az is fontos, hogy jó hangulatot teremtsünk – tudtuk meg Brezovszkitól, mint ahogyan azt is, hogy a Duhajnak nemrég jelent meg a Duhajosan című új lemeze, amit a zenekar tagjai szeretettel ajánlják a népzene és néptánckedvelők figyelmébe.

A verseny előtt a táncosok az utolsó simításokat végezték a ruháikon, ekkor beszélgettünk Bohata Lucával és Baté Dorkával:

– Horgosról érkeztünk és már négy éve táncolunk. Szeretünk fellépni, sokfelé mentünk már, még Erdélyben is voltunk. Nagyon szeretjük a néptáncot, mert jól esik a mozgás és nagyon jó együtt lenni a többi táncossal – mondták a lányok.