Vasárnap a szabadkai Eurocinema moziban igen szépszámú közönség tekintette meg a bajsai származású író-rendező, Nagy Borús Levente Éger című magyar bűnügyi, fordulatokkal teli nagyjátékfilmjét. Az alkotásban a szabadkai születésű színművész, Kovács Tamás is játszik.
A közel kétórás film két férfi különös kapcsolatát mutatja be, akiknek újbóli találkozása olyan eseményláncolatot indít el, amely nemcsak kettejük, hanem minden szerettük életét végérvényesen tönkreteheti. A féltékenység, irigység és bosszú elkerülhetetlenné teszi a vérontást, a történet folyásában pedig egyaránt központi szerepet játszik egy titokzatos felvétel, a véletlenek összjátéka és a sors keze.
Az alkotás egyfajta folytatása a rendező-forgatókönyvíró 2021-es Tantrum című, 48 perces, egyetlen snittből álló monológ-filmjének, amelyben Károly (Nagy Zsolt) egy bárpultnál meséli el élete történetét, legnagyobb barátságát, szerelmét, és egész életét átszövő konfliktusait. Nagy Borús Levente ezt a történetet fűzte tovább, ezt boncolgatja a Kálid Artúrral történő szerepcserével a közel két hét alatt a magyar fővárosban és közelében 2022 november végétől december végéig forgatott bűnügyi film.
Az alkotás nagyban épít az erős karakterekre, ezért az alkotók fontosnak tartották, hogy egytől-egyig a magyar színjátszás kiemelkedő művészei formálják meg őket. A rendező első nagyjátékfilmjével tehát erős forgatókönyvvel, kiváló színészi játékkal és kreatív megoldásokkal operáló, lebilincselő mozit volt képes stábjával együtt a vászonra vinni.
Nagy Borús Levente az újságíróknak elmondta, hogy a nagy monológokkal való történetmesélésbe már régebben beleszeretett.
– Mindig érdekes kísérletnek láttam azt, hogy annak ellenére, hogy a film egy vizuális formanyelv, mégis monológokon keresztül, nem vizualizáva, hanem a nézők képzeletére bízva adjuk elő az eseményeket. Amikor a Covid alatt elkezdtem írni a forgatókönyvet – amiből először a Tantrum született meg, majd utána kinőtte magát a nagyjátékfilm, az Éger – próbáltam egy olyan koncepciót összehozni, amiről tudtam, hogy kevés színésszel, kis stábbal is megvalósítható. A Tantrum című rövidfilmnél ténylegesen csak a monológ tette ki a filmnek a 99 százalékát, a nagyjátékfilmben viszont több elemmel kellett zsonglőrködni. A film gerincét három nagy monológ alkotja, ennek ellenére a színészekkel és stábtagokkal a természetben is forgattunk, amire rá kellett készülni – emelte ki az író-rendező, majd hozzátette, meglátása szerint egy film esetében nem beszélhetünk azonnali befutásról, hanem annak vannak különböző mérföldkövei, támpontjai.
– Az első támpont a mozis bemutató volt, ami Magyarországon múlt év végén történt meg. Amikor egy filmnek az utóélete folytatódik a mozin túl is, tévécsatornákon, egyéb online platformokon, akkor szerintem most értünk el a filmünk élettartamának a második fázisába, ugyanis hellyel-közzel megszervezünk kisebb helyi vetítéseket, közönségtalálkozókat, de tavasszal fog majd legjobban kibontakozni, amikor az alkotás debütálni fog egy streaming platformon, így még több emberhez el tud majd jutni – fűzte hozzá Nagy Borús Levente. Mint kiderült, a film „fesztiváloztatása” még nagyban tart.
Legutóbb egy kisebb New York-i fesztiválon lett döntős, valamint Kálid Artúr nemrégiben a kivételes alakítása révén a legjobb férfi epizódalakítás díját is elnyerte.
A kulcs-mellékszerepet alakító Kovács Tamástól megtudtuk, egy rendhagyó filmről van szó, amelynek a három nagy monológjából az egyiket ő mondja. Ennek különlegessége pedig az, hogy 16–17 percen át vágás nélkül kellett elmondania a szöveget, ami hatalmas koncentrációt igényelt.
– A szövegmennyiség rengeteg volt. A monológom vágás nélkül egy snittbe ment le. Nagyon sokszor eljutottam arra a pontra, hogy felhívom a rendezőt és megmondom neki, hogy ezt nem fogom tudni megugrani. Aztán végül sikerült. Nyilván amikor az ember visszanézi magát, elég kritikus saját magával szemben, és néha azt érzi, hogy itt-ott lehetett volna változtatni, de alapvetően büszke vagyok erre a munkára. Leventével nagyon jó barátok lettünk, a forgatás óta is tartjuk a kapcsolatot. Mivel egy rugóra jár az agyunk, vannak még közös terveink – fejtette ki a színművész, hozzáfűzve: nagyon izgult, hogy milyen fogadtatása lesz a filmnek Szabadkán.
– Az eddigi visszajelzésekből úgy ítélem meg, hogy az emberek szerették ezt a filmet. Megérintette, vagy legalábbis megpiszkálta őket egy picit, ami szerintem jó – mondta Kovács Tamás, akitől azt is megtudhattuk, szerinte milyen egy jó színész:
– Meglátásom szerint akkor jár jól egy színész, ha bármilyen szerepet, feladatot kap, abból megkeresi saját magának a kihívást, és nem csak előveszi a fiókból azokat az eszközöket, amikről már tudja, hogy jól áll neki, vagy tud vele hatni, hanem keresgéli az új kihívásokat – ismertette Kovács Tamás, s arra a kérdésre, hogy hogyan tud vajdasági színészként Magyarországon érvényesülni a következőket válaszolta:
– Amikor elkezdtem a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem színművész szakán a tanulmányaimat, azt éreztem, hátrány, hogy vajdasági vagyok, majd nagyon gyorsan kiderült, hogy inkább előny. Azt gondolom, hogy egy vajdasági embert olyan impulzusok érnek egész gyerekkorában, amit nem lehet máshol, máshogyan megszerezni. Ezért szerintem van bennünk valami plusz, amit ki kell használni, és erre büszkének kell lenni – zárta gondolatait Kovács Tamás, aki jelenleg a székesfehérvári Vörösmarty Színház szerződtetett tagja.
A filmvetítés után közönségtalálkozóra, illetve egy rövid beszélgetésre is sor került.
Nyitókép: Balról jobbra: Kovács Tamás színész, Nagy Borús Levente rendező, Dudás Viktor, az est moderátora / Molnár Edvárd felvétele
