2024. július 16., kedd

A fényképezés szerelmesei

Mit jelent az elismerés a Magyar szemmel című fotópályázat vajdasági díjazottjainak?

Idén harmadik alkalommal hirdette meg a Magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága a Magyar szemmel című fotópályázatot. A pályázók fotóit három témában – család, helyi közösségek és nemzet – várták a Kárpát-medencéből és a diaszpórából egyaránt. A zsűrinek közel 1500 alkotás közül kellett kiválasztani a legjobbakat. Mint azt a múlt héten lapunkban hírül adtuk, a család témakörében az újvidéki Ótos Annabella fotója nyert. A nemzet kategóriájának a 2. helyezettje a szabadkai Urbán Dorottya, a fotópályázat közönségszavazásának a 3. helyezettje pedig a horgosi Farkas Krisztián lett.

A fényképek elkészítésének körülményeiről, a fotózás iránti szeretetről, és az elismeréssel kapcsolatos érzésekről a díjazottakkal beszélgettünk.

Az Ótos Annabella által beküldött képen a gyermek születése utáni pillanat látható. Mint mondta, teljesen váratlanul érte a díj, sokáig fel sem fogta, hogy ilyen szép eredményt tudhat magának.

– Nagyon örülök és hálás vagyok az elismerésért. Ez egy hatalmas plusz az életemben, ami a karrieremet illeti, a megnyert összeggel pedig közelebb kerülhetek az új fényképezőgépem megvásárlásához – hallottuk Annabellától, aki az otthonszülés kapcsán is kifejtette gondolatait.

– Tavaly január elején lehetőségem volt fényképezni és videózni egy otthonszülést. Ez a felkérés úgy kezdődött, hogy kaptam egy hosszú üzenetet egy nőtől, miszerint ő már régóta követi a munkásságomat, és úgy érzi a képeim alapján, hogy már gyerekkorunk óta ismerjük egymást. Emiatt muszáj volt megkérdeznie, hogy vállalom-e a fotózást. Szükségem volt pár percre, hogy felfogjam, mire is vállalkozom, de elvállaltam a felkérést. Alapvetően úgy indultam el, hogy fel voltam készülve arra, hogy össze fogok esni, ugyanis én még életemben nem láttam szülést, ráadásul a vért sem bírom, de olyan szinten koncentráltam a munkámra, hogy sikerült kizárnom a külvilágot, és egy teljesen más dimenzióba kerültem. Én mindvégig a család mellett voltam, azaz délután fél 5-től másnap délután fél 1-ig, majdnem egy napot. Egész éjjel nem aludtam, nem ettem, éber voltam minden egyes pillanatban, fotóztam, videóztam. Nagyon nehéz volt végignézni, ahogy az anyuka vajúdik. Mivel egy szentimentális, érző ember vagyok, szerettem volna neki valahogyan segíteni, azonban csak annyit tudtam tenni, hogy mellette álltam, hogy érezze az energiát, hogy támogatva van – mondta Ótos Annabella hozzáfűzve, a fényképsorozat célja az volt, hogy egy képkiállítást hozzon létre belőle.

– Szerettem volna, hogy ezek a képek edukatív jellegűek legyenek, mivel a nők nagy része nem is tudja, hogy ez normális vagy legális-e. Szeretnék nyíltan beszélni erről, hogy mindenki megtudja, ez valóban működik, más országokban teljesen megszokott. A képek egyébként úgy készültek, hogy ne látszódjon semmi, de mégis minden látszódjon. Kihívás volt számomra, hogy úgy fotózzak, hogy átjöjjenek az érzelmek úgy, hogy közben ne mutassak sokat. Úgy érzem ezt sikeresen megvalósítottam. Maximalista vagyok, mindig a legtöbbet várom el magamtól, de azt gondolom, most igazán büszke lehetek magamra. Ez a fényképsorozat a karrierem csúcsa – hallottuk beszélgetőtársunktól.

Mint megtudtuk, a képkiállításra április végén került sor Romániában, ahol nagyon jó visszajelzéseket kapott. A jövőbeli célja az, hogy Újvidéken is megszervezzenek egy kiállítást. Ótos Annabella fényképe egyébként már több elismerést is elnyert.

Az újvidéki Ótos Annabella fotója  (Külhoni Magyarok Facebook-oldala)

Az újvidéki Ótos Annabella fotója (Külhoni Magyarok Facebook-oldala)

Urbán Dorottya húga fényképész, így az évek során nagyon sok tapasztalatot szerzett tőle. 

– Már számos alkalommal részt vettem a fotózásain, mint kisegítő. Többször is elmondta, hogy vannak jó meglátásaim, így télen egy családi fotózás során kipróbáltam magam a fényképezés terén is. Ekkor készült el a díjazott fotóm. A húgom nagyon megdicsért, és javasolta, hogy küldjem el azt a pályázatra. Egyáltalán nem számítottam a díjra, ez egy nagyon szerencsés véletlennek köszönhető, de természetesen örültem az elismerésnek – mondta Urbán Dorottya, majd a fényképe kapcsán kiemelte, a fotón a babán volt a hangsúly.

– Mivel annyira picike, annyira kis törékeny, így azt szerettem volna megmutatni a fényképen, hogy ha körülöleljük, ha ott van vele a családja, egy biztonságot tudunk neki adni, ezáltal biztonságban tud felnőni, nevelkedni, hiszen ez az egység, vagyis a család fontos, hogy mindig körülöttünk legyen, és védjen bennünket – mesélte beszélgetőtársunk, aki a nyereményéből egy komoly fényképezőgépet szeretne vásárolni, hogy be tudjon kapcsolódni a fényképezés világba.

A szabadkai Urbán Dorottya fotója  (Külhoni Magyarok Facebook-oldala)

A szabadkai Urbán Dorottya fotója (Külhoni Magyarok Facebook-oldala)

A horgosi Farkas Krisztián gyerekkora óta foglalkozik fényképezéssel. Komolyabban 2014 óta vetette bele magát a fotózás rejtelmeibe, autodidakta módon. A díjazott fényképe 2018-ban készült Horgoson, a Szent István-napi ünnepségen.

– Szerettem volna készíteni pár fotót, hogy megmaradjon emlékként. A rendezvényen sétálva felfigyeltem néhány gyerekre, akik árgus szemekkel és mélyen elmerülve nézték a műsort, majd megörökítettem ezt a szép pillanatot. A fényképemmel azt szerettem volna átadni, hogy milyen csodás, ahogy a fiatal generáció mekkora csodálattal figyeli a legidősebb csoport fellépését – emelte ki Farkas Krisztián, aki hozzátette, ezt a fényképet már egyszer elküldte egy horgosi fotópályázatra is, ahol a rengeteg pozitív visszacsatolás mellett díjat is kapott.

– Egy kicsit noszogatni kellett, mire sikerült meggyőzni, hogy a Magyar szemmel című fotópályázatra küldjem el a fényképet. Amikor bekerült a közönségszavazós csoportba a kép, nagyon megörültem, hogy a horgosi közösség is összefogott és segített a megosztásokkal, like-okkal. Boldogan vettem, hogy sok kedvelés érkezett a képemre. A harmadik helyezés pedig váratlanul ért, de hálás vagyok érte – hangsúlyozta beszélgetőtársunk, aki hobbi fotósként határozza meg magát. Leginkább csak ismerősöknek és barátoknak vállal fotózást. Mint mondta, szívesen fényképez állatokat, az utóbbi pár évben pedig megbarátkozott a portréfotózással is, így jelenleg ez teszi ki az érdeklődési körét. Mindezek mellett nagyon szeret eseményekre is járni, ahol az elkapott pillanatokat kedveli leginkább. Elárulta, az elismerésből, a pozitív visszajelzésekből felbátorodva a jövőben részt venne más fotópályázatokon is. 

Nyitókép: A horgosi Farkas Krisztián fotója (Külhoni Magyarok Facebook-oldala)