A Szenteleky-kultusz továbbéltetése

Tegnap a vajdasági magyar irodalmi élet és közélet több képviselője Szivácon emlékezett meg és adózott tisztelettel Szenteleky Kornél író, költő, irodalomszervező, szerkesztő, műfordító és orvos munkássága előtt halálának 91. évfordulóján.

A Szenteleky-emléknap a sziváci Mária neve-templomban Szent István napja alkalmából szentmisével kezdődött ft. Hajdú László plébános celebrálásával. Ezt követően a helyi temetőben Szenteleky Kornél síremléke előtt alkalmi műsort tartottak, ahol Csík Mónika költő, író, lapunk munkatársa és Hugyik Richárd, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának kulturális ügyekkel megbízott tagja szólaltak fel és idézték meg a költő életét, munkásságát és szerepét Vajdaságban.

Ezek után a kegyelet virágait a Magyar Nemzeti Tanács, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a Forum Könyvkiadó Intézet, a Szenteleky Kornél Irodalmi Társaság, a sziváci egyházközösség, valamint a kúlai önkormányzat képviselői és a Szenteleky Kornél Magyar Művelődési Egyesület tagjai helyezték el a síremléken.

A megemlékezést továbbá a kúlai Szent György-templom Szent Cecília-kórusa tette még maradandóbbá.

A program a Szenteleky Kornél MME székházában folytatódott, ahol az idén 85 éves dr. Várady Tibor Házasság utáni házaságy című, a Forum Könyvkiadó Intézet gondozásában megjelent kötetének ünnepélyes bemutatójára került sor. A szerzővel Brenner János szerkesztő, a Forum Könyvkiadó Intézet munkatársa beszélgetett. A nagybecskereki családi ügyvédi iroda archívumából válogatott ez alkalommal is a szerző, és ezek a periratok alakultak át irodalmi alkotássá.

SZELLEMI KÖZPONT EGY PICI TELEPÜLÉSEN

Csík Mónika szerteágazó és mély értelmű, fontos üzeneteket tartalmazó beszédében kihangsúlyozta, az európai műveltségű, több nyelven beszélő, érzékeny lelkű és finom tollú Szenteleky Kornél a költészet pompázatos tájairól érkezett a „poézis nélküli” Vajdaságba, ahol orvosként az emberi testet, irodalmárként az emberi lelket gyógyította.

– Amikor Szenteleky Kornél Szivácra érkezett orvosként, egy szellemi parlagot vélt felfedezni maga körül, és ezt a parlagot szerette volna feltörni és termővé tenni. Folyóiratokat alapított, szorgalmazta a fordításirodalmat és az írói kinevelésről is gondoskodott. Ezt mind oly módon tette, hogy rengeteget levelezett. Napi gyakorisággal jöttek-mentek a levelek Szabadkára, Újvidékre, Belgrádba, Óbecsére, Verbászra, Zomborba, és távolabbra is: Magyarországra, Erdélybe és a Felvidékre. Így vált Szivác e térség irodalmi centrumává, Szenteleky pedig kortársai szemében így nőtt irodalmi vezérré. Az ő nevéhez köthető három nívós irodalmi lap, és az első magyar nyelvű, vajdasági novellaantológia megjelenése is. Szenteleky valójában egy szellemi központot hozott létre ezen a pici településen. A korai halál sajnos útját állta e céltudatos és elkötelezett fiatalember szakmai kiteljesedésének, de akadtak követői, akik tovább művelték az általa termővé tett földet, és ápolták, ápolják hagyatékát. A kortársai is méltányolták törekvését, hiszen halála után tíz évvel jelent meg a Kalangyának egy emlékszáma, amelyben Bisztray Gyula hangsúlyozza az író hasonlatosságát Kazinczyval. Úgy vélte, hogy Szenteleky ezen a területen olyan fontos irodalomszervezői munkát végzett, mint Kazinczy anno, és a tevékenysége is hasonlítható ahhoz az irodalomszervezői tevékenységhez, ami Kazinczy idejében kiforrott. A kései utódok, napjaink olvasói számára szerencsére fennmaradtak Szenteleky Kornél bő két évtizedes alkotómunkájának gyümölcsei: hátrahagyott versei, novellái, regényei, tanulmányai, levelezése és úti jegyzetei, ezekből kísérelhetjük meg összeállítani szerzőjük képét, lényének és gondolkodásmódjának sajátosságait. Verseiből az elérhetetlen szépségért rajongó, végtelen utazásokról álmodó lírikus hangja hallik ki, aki „a zenit, a csúcs”, azaz olyasféle magasztos csend megtapasztalására áhítozik, amelyben angyalokkal és istenekkel társaloghat. Regényeiben is a szépség imádata és az esztétikum keresése áll a középpontban, olyan éteri kategóriaként, amelynek a földi „robotos mindennapok” képezik az ellenpontját. Novelláit már a röghöz kötöttség kényszere, a mindennapok szegényes hordaléka hatja át, s hangsúlyosan rajzolódik ki bennük a tájidegen, szemlélődő és kesergő elbeszélő alakja, aki bár sugarasabb, boldogabb tájakra vágyik, mégis marad a vajdasági ugar szürkeségében, s teszi a dolgát rendületlenül – zárta gondolatait Csík Mónika.

AZ ALAPKŐ LERAKÁSA, KÜZDELEM

Hugyik Richárd ünnepi beszédében elmondta, e megemlékezésnek a célja Szenteleky munkásságának és értékeinek bemutatása, valamint annak a kultusznak a továbbéltetése és megtartása, amely a mai napig sem szűnt meg létezni. Mint hangsúlyozta: Értelmeznünk kell a múltat, a jelenben mindent meg kell tennünk, hogy ezt minél jobban ki tudjuk teljesíteni, valamint az értékeket, hagyományokat át kell adni az utódoknak. Ebben pedig a Szenteleky-kultusz rendkívül fontos szerepet játszik.

– Szenteleky Kornél augusztus 20-án távozott el tőlünk, ugyanez a dátum Szent István államalapító királyunk megemlékezésének a napja is. E két személyiség ebben a dátumban kulcsfontosságú módon összekapcsolódik, ugyanis mind a ketten valamilyen szinten az építés, az alapkő lerakás, a stabilitás, illetve a kihívásokkal való küzdelmes szembeszállásnak a jelképei is lehetnének. Szenteleky Kornél az 1920-as évek elején Dettre Jánosnak írt levelében kifejti, hogy a vajdasági televényen, a vajdasági földön csak a józan gazdálkodási ész, értelem munkálkodik, és nincsenek meg a művészeti, építészettörténeti, irodalmi hagyományok, ezért erre alapozni sajnos nem tudunk. Ugyanakkor a mindennapi munkája és az irodalomszervezési tevékenységei során e véleménye megváltozik. A Vajdasági Írás első szerkesztője lesz, Csuka Zoltán felkérésével. Ez azonban nem túl sikeres kezdeményezés volt, viszont A Mi Irodalmunk melléklet szerkesztőjeként a következő években sikerül az elképzeléseit megvalósítani, amely halála előtt a vágyott cél elérésének küszöbére is elvezeti, ez pedig a Kalangya folyóirat megteremtése és előkészületi munkái. Ez ugyan a halála után szökken szárba, de Szenteleky az a szikla, akire a Kalangya és a polgári irodalom a két világháború között mindvégig hivatkozhat – hallottuk az MNT Végrehajtó Bizottságának kulturális ügyekkel megbízott tagjától, aki hozzátette, Szentelekynek határozott véleménye volt arról, hogy a vajdasági magyar irodalomnak önállóvá kell válnia, saját magára kell támaszkodnia, a saját értékeit kell megmutatni, önmagából kell merítenie az erőt, de ugyanakkor közvetíteni is kell az értékeket a délszláv és a közép-európai kultúra között, valamint a lassú folyamattal olyan kultuszt kell teremteni, amely az itt élőket megtartja. Mindezek fényében megérdemelt eredményt ért el halála után is. Szenteleky Kornél szerepének ugyanis Herceg János, Bori Imre, a Magyar Tanszék munkásságában, illetve a kortárs vajdasági magyar irodalom értelmezéstörténetében is kiemelkedő szerepe van – emelte ki Hugyik Richárd.