A szabadkai kisstadionon adott koncertet szombaton este a YU grupa. A zenekar neve az elmúlt évtizedekben szinte fogalommá vált a térségünkben, számos nagy sikerű zeneszámuknak köszönhetően pedig nagyszámú rajongóra tettek szert. Ezzel a koncerttel a több mint ötven éves pályájukat ünnepelték meg. A kisstadion megtelt rajongókkal, és habár fiatalokat is látni lehetett a közönség soraiban, nagyrészt mégis inkább az ún. ex-jugoszláviai generáció kapott az alkalmon, hogy élőben láthassa a legendás együttest.
A YU grupa koncertje nagy élmény volt. A zenéjük ugyebár balkáni hangzásvilággal színezett hard rock, pont olyan hiteles, amilyennek lennie kell, a zenekar pedig pont úgy szólt, ahogyan az illik hozzájuk. A közönség minden dalt ismert és velük együtt énekelt. Dunavom šibaju vetrovi, Čudna šuma, Crni leptir, Opasno, Od zlata jabuka, Mornar, Kome se raduješ, Odlazim, Pustinja – épp csak néhány népszerű dal, amely elhangzott a koncerten, és amely kihagyhatatlan bármely ex-YU buliról.
Habár a zenekarban az elmúlt évtizedekben több tag is megfordult, mégis úgymond egy családi vállalkozásról van szó, hiszen az együttes magvát a Jelić fivérek alkotják. Az együttest Žika és Dragi Jelić alapította 1970-ben. Kezdetben a harmadik testvérük, Rade Jelić is velük zenélt, de kilépett a zenekarból, azt mondta, nem neki való a zenész életmód, az ő célja letudni a katonaságot, és megnősülni. Rade Jelić az idén hunyt el, az év elején. A fia, Petar Jelić viszont a nyomdokaiba lépett, és már húszéves kora óta, azaz három évtizede, ő is a YU grupa oszlopos tagja.
A nevüket a rajongóktól kapták. Úgy tudni, egy diszkóban léptek fel, nem volt nevük, és arra kérték a közönséget, írják rá egy darab papírra, ők milyen nevet választanának. Az összehajtott papírfecniket kalapba tették, és ott találták meg az egyik cédulán a YU grupa nevet. A tagok elmondása szerint azonnal megtetszett nekik, mert röviden és velősen utalt a térségre és a zenére, amit játszanak.
Az elmúlt évtizedekben a zenekar csak egyszer tartott hosszabb szünetet, a nyolcvanas évek elején, amikor kigyulladt a kombijuk, és Žika Jelić majdnem bennégett. Ekkor úgy gondolták, leállnak a működésükkel, de úgy tudni, Goran Bregović mind kitartóbban kezdte őket arra buzdítani, hogy folytassák a zenélést, és egy idő után beadták a derekukat. 1987-ben az Od zalata jabuka lemezükkel tértek vissza, az azonos című dal pedig rögtön a toplisták élére repítette őket. A ma már 82 éves Žika Jelić a későbbiekben azt nyilatkozta, nagy élmény volt visszatérni, megtapasztalni az érzést, hogy szinte fenntartott helyük van a hazai rockvilágban, mindenki tárt karokkal fogadta őket, és mindent ott folytathattak, ahol néhány évvel korábban abbahagytak.
A YU grupa számos zenészt inspirált, köztük az előzenekar tagjait is. Bemelegítésként helyi együttes lépett fel, Nenad Došenović, azaz Besni formációja, a Pobegli od kuće, és ex-YU dalokkal dobták fel a közönség hangulatát. Tették ezt nagy sikerrel.
Nyitókép: A YU grupa Szabadkán (Lukács Melinda felvétele)
