A magyar kultúra napja alkalmából, a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ szervezésében a Jadran színpadon, az újvidéki vART Klub Maradok maradni című előadását láthatták a nézők. Ez a vendégjáték nyitotta meg a VM4K idei csütörtök esti programsorozatát és ahogyan azt Lukács Lillától hallhattuk, sok érdekes és színes műsorra számíthatunk a továbbiakban is.
A Maradok maradni Weöres Sándor Talizmán című versének ihletésével készült, az elmenni vagy otthon maradni a szülőföldön kérdését járja körbe, de egyebek közt a hazáról, az anyanyelvről, a boldogulásról, a külföldi életről, a hiányról és a nosztalgiáról is szól. Az előadás szereplői László Judit, Szalai Bence, Ozsvár Róbert és Crnkovity Gabriella, utóbbi a rendezője is.
– A produkcióhoz mindenki hozzájárult a gondolataival, de beleszőttünk valós élettörténeteket, azok tapasztalatait is, akik elmentek. Akkor készítettük, amikor megjelent a Covid, a bemutató 2020 októberében volt és csak zárt körben sikerült megtartani, a közönség közvetítés útján, online tekinthette meg. Azóta viszont többfelé játszottuk, Magyarországon és Dél-Szerbiában is. Megközelítőleg tizenötször léptünk fel vele, ami szerintem nagyon jó, pláne a körülményekhez képest. A fogadtatása kapcsán nagyon izgalmas volt, hogy a nézők odajöttek hozzánk, akartak beszélgetni erről a témáról, megosztani a saját tapasztalataikat, vagy csak gratulálni. Érezhetően másképp fogadták Magyarországon, a mi kétnyelvű területünkön és azokon a településeken, ahol nem beszélnek magyarul, de mindig voltak olyanok, akiket megérintett az előadás, minden bizonnyal személyes élmények által vagy egyáltalán a haza kérdését illetően – tudtuk meg Crnkovity Gabriellától.
Szalai Elor Emina Szabadkán (Fotó: Lukács Melinda)
A produkció ötlete Szalai Elor Eminától ered, aki játszott is az előadásban, de mivel anyai örömök elé néz, most a csapat koordinátoraként és mindeneseként vesz részt a fellépéseken:
– A vART tulajdonképpen azt jelenti, hogy vajdasági ART, azaz művészet. Mindannyian az Újvidéki Színház társulatának a tagjai vagyunk, de néha külön is összeállunk saját előadásokat készíteni. Kis csapatunkkal ovisoknak állítottunk össze műsorokat, és rájöttünk, hogy jól tudunk együtt dolgozni. Úgy gondoltuk, hogy megcélozhatnánk az idősebb korosztályokat is. Egyszer kezembe akadt Weöres Sándor Talizmán című verse, és ez hozta az ötletet, hogy készítsünk egy előadást az elvándorlás vagy itthon maradás témájára. Felvetettem a többieknek is, és mindenkinek megtetszett. Crnkovity Gabriellát kértük fel, hogy úgymond fogja össze az egészet, ő legyen az előadás dramatizálója, a rendezője és a koreográfusa is. Rendezőként feladatokat adott nekünk színészeknek. Fogalmazást kellett írnunk arra a témára, hogy mit jelent a számunkra az anyanyelvünk, mit vinnénk magunkkal, ha elmennénk, és mit hagynánk itt. Az irodalmi rész mellett, ezekből az írásokból, saját gondolatokból készült el a szöveg és álltak össze a jelenetek. A nézőre bízzuk az üzenet megfogalmazását, leszűrését. Számomra azt jelenti, hogy hiányoznak azok, akik elmentek, várjuk őket vissza. Persze mindenkinek joga van elmenni, mindenkinek mást jelent az otthon. Annak is igaza van, aki azt mondja, mindenből elege van, itt nem tudja feltalálni magát és inkább keres egy jobb, élhetőbb helyet. Én azonban jobban örülök annak, amikor nem így döntenek az ismerősök. Rengetegen mentek el a generációmból. Néha elképzelem, hol tartanánk, ha itt maradtak volna. A produkcióinkhoz próbálunk támogatásokat találni, ezt az előadásunkat az MNT és az Európa Kultúra Fővárosa Alapítvány is támogatta. A művelődésügyi minisztériumnál is pályáztunk, hogy játszhassuk Szerbia településein. Igyekszem menedzselni a munkánkat, ez általában az én dolgom. Mivel pedig áldott állapotban vagyok, Crnkovity Gabriella vette át a szerepem, úgyhogy már egy ideje ő jelenik meg helyettem a színpadon – hallottuk Szalai Elor Eminától.
Jelenet a Maradok maradni című előadásból (Fotó: Lukács Melinda)
Szalai Bence arról beszélt, hogy ez a téma mindannyiunkat érint és folyamatosan jelen van:
– Úgy a kollégák közül, mint a családból is többen távoztak. A családok esetleg csak karácsonykor vannak együtt, vagy még akkor se, így sokak fejében megfordult, hogy érdemes-e maradni, küzdeni, dacolni a nehézségekkel és megpróbálni tenni valamit, vagy elmenni, ami viszont nem jelenti azt, hogy máshol jobb vagy könnyebb lesz. Erről sok szó esik, de nagyon jó az, hogy lehet róla őszintén beszélni – mondta Szalai Bence.
