Mély megdöbbenéssel értesültünk Szabó Szabados Ilona haláláról. Szinte letaglózott bennünket a hír, hogy ezután már nincs közöttünk, nem találkozhatunk vele, nem beszélhetjük meg soron következő terveinket, elképzeléseinket, feladatainkat, nem szervezhetünk és nem valósíthatunk meg együtt különböző rendezvényeket, közösségünket érintő programokat,
Szabó Szabados Ilona, a tanár, a Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület alelnöke, a Magyar Életfa Díjas közismert adai/vajdasági személyiség a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok meghatározó egyénisége volt. Már ötven évvel ezelőtt, az első Szarvas Napokon is mint fiatal tanár, aktívan részt vett diákjaival az első Nyelvművelő Napok munkájában, s az ezt követő fél évszázad alatt egészen mostanáig fontos vezető szerepet töltött be a Nyelvművelő Napok tevékenységében. A nehézségek sose hátráltatták meg, töretlen optimizmussal tekintett a jövő felé, s ez nemcsak megnyugtató, de példamutató magatartás is volt mindannyiunk számára.
Vörösmarty Mihály Gondolatok a könyvtárban című versének néhány sora jár a fejemben. „Mi dolgunk a világon? Küzdeni, erőnk szerint a legnemesbekért” – írja a költő. Méltán érezhetjük, hogy Szabó Szabados Ilona egész életét a legnemesebb dolgoknak szentelte. Nála a család, a tanítás, a fiatalok, az anyanyelv, a közösségi tevékenység álltak az első helyen. s mai világunkban van-e, lehet-e mindezeknél fontosabb? Annál is inkább, mert napjainkban ezeket a klasszikus értékeket oly sok veszély fenyegeti. Szabó Szabados Ilona jól tudta, hogy ezek azok az értékek, amelyekért érdemes és szükséges fáradozni, harcolni, mert ezek jelentik a megtartó erőt, a jövőt, ami értelmet ad az emberi létnek. Diákok százai kerültek ki a keze közül hosszú pályája során, akiket megismertetett az anyanyelv és irodalom értékeivel, többeket – kik mindmáig hálásan emlékeznek erre – ő indított el felnőtt életútjukon, pályájukon. A fiatalok álltak mindig figyelme középpontjában, s ennek mindig hangot is adott. Az anyanyelv szépségéért, a helyes nyelvhasználatért, a nyelv megbecsüléséért és megőrzéséért folytatott tevékenység egész életére meghatározó volt, és igen sok formában jutott kifejezésre: az iskolában mint magyartanár, a Nyelvművelő Napokon mint szervező, diákstúdió vezető, játékvezető, zsűritag, de ha a körülmények úgy hozták, helyiséget biztosított a tanácskozások, megbeszélések számára… Szabó Szabados Ilona jól tudta, hogy a közösség milyen meghatározó szerepet játszik a megmaradás szempontjából, és ez az eszme vezérelte már közel három évtizede is, amikor civil szervezetek létrehozásának kezdeményezője és alapító tagja volt. Példának a Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület mellett a Vadvirág Hagyományápoló Kört is említhetjük.
Ilonka, szeptember van, ilyenkor felpörögnek az események a Szarvas Napok előkészítésével kapcsolatban. Tudod, megbeszélni, eldönteni, beindítani, megszervezni, intézkedni és még ezernyi más tennivaló van, amit meg szoktunk tenni. Most nélküled kell mindezt lebonyolítani? Összeszorul a szívem, ha erre gondolok. Annyira egyet jelentettél mindezzel.
A Szarvas Napok ötvenedik évfordulója alkalmából az idei Nyelvművelő Napokra egy könyvet jelentetünk meg, melyben Neked is van egy írásod. Visszatekintés az elmúlt fél évszázadra, és ennek az írásnak azt a címet adtad, hogy „Érdemes volt”. Veled együtt, osztva a nézetedet, kiterjesztve egész életutadra, törekvéseidre, eredményeidre, fájó szívvel és sajnos már nélküled, mi is azt mondhatjuk, hogy érdemes volt.
Nyugodj békében.
