A Múzeumok hete rendezvénysorozat keretében ezen a héten számos rendezvényt, előadást és kiállítást tartanak az érdeklődőknek a Szabadkai Városi Múzeumban. Dr. Ninkov K. Olga művészettörténész Utazó festők és Mamuzsich Lázár megrendelésének esete című előadását a Historizmus és szecesszió kiállításon rendezték meg. A látogatók egyebek mellett megtekinthették Kovásznai Kovács István utazó festőművész festményeit is: négy szabadkai polgármester 1899-ben készült portréját és a Zsákolók című, 1913-ban keletkezett nagyméretű festményt, amelyet a Zentai Városi Múzeumtól kölcsönöztek erre a kiállításra.
Balról Lénárd Máté, jobbról Kuluncsics István, Szabadka egykori polgármesterei
– Mivel már régóta foglalkozom ezzel a témával, ezért arra törekedtem, hogy egy olyan előadást tartsak, ami szélesebb kontextusba helyez több olyan műalkotást, ami ki van állítva a tárlaton. Elsősorban az utazó festő fogalmát szerettem volna megvilágítani. Kovásznai Kovács Istvánról keveset lehet tudni. Erdélyben született festő, aki az 1890-es évektől Kassán tanított rajzot. Ugyan ettől az időszaktól kezdve állított ki életképeket nemcsak Szabadkán és Nagybecskereken, de megtalálható egy festménye a Zentai Városi Múzeumban is. Most először tudtuk a festő olyan műveit bemutatni itt Vajdaságban, amely portrékat és egy életképet is ábrázol – emelte ki a művészettörténész, majd hozzátette, hogy Kovásznai Kovács István négy olajfestményét Mamuzsich Lázár, Szabadka egykori polgármestere rendelte meg hivatalosan 1899 áprilisában, a historizmus idejében, mivel szerette volna megörökíteni, illetve kiállítani a városházán az elődeinek az arcképeit.
Kovásznai Kovács István Zsákolók című festménye (Fotó: Szabadkai Városi Múzeum)
– A kiállításon az érdeklődők megtekinthették Kuluncsics István, Lénárd Máté, Mukics János és Pertics Mihály egykori szabadkai polgármesterek arcépeit, mely festményeknek formátuma és a stílusa is nagyon hasonló, és mind a négy a városháza falaira készült. A festő Mamuzsich Lázár arcképét is megfestette, de azt a festményt nem ismerjük, csak a kép alapján készült művet, ami úgyszintén ki van állítva tárlatunkon. Ezek az alkotások nagyon szép dokumentumai a historizmus korának, hiszen valójában egy történeti arcképcsarnokot szerettek volna ezzel létrehozni úgy, mint a többi nagy városok városházain – hallottuk Ninkov K. Olga művészettörténésztől.
