A Párhuzamok és ütközések programrészben szerdán láthattuk a Scarred Hearts című román–német koprodukcióban készült filmalkotást, Radu Jude rendezésében. A filmfesztivál vendége az egyik szereplő, Dana Voicu volt, aki a tegnapi sajtótájékoztatón osztotta meg a gondolatait a film kapcsán az újságírókkal.
– A film Max Blecher műve nyomán készült. A szöveget alapul véve némileg önéletrajzi is ez a film. Nagy megtiszteltetésnek éreztem a felkérést, hogy szerepelhetek benne, egyebek közt azért is, mert Max Blecher műveinek nagy rajongója vagyok. Az anyát játszom, és úgy gondolom, hogy ez egy fontos szerep. Az alkotás egy szanatóriumra összpontosít a harmincas években. Előjön benne a szenvedés és tudatosulás azzal, hogy a végén mindenki egyedül hal meg. Nem csupán a test-, hanem a társadalom betegségére is kitér ez a film, de más is kihatott rá, egy megrázó eset. Tavalyelőtt, a forgatást megelőző napokban, tűzeset történt egy romániai éjjeli klubban, amelynek következtében több mint hatvan fiatal életét vesztette és megközelítőleg százötvenen megsérültek. Amikor a Scarred Heartsot forgattuk, mindenki az eset hatása alatt volt. Csak arra tudtunk gondolni, hogy mekkora szenvedésen mentek keresztül a fiatalok, akik jelen voltak a koncerten. Emlékszem, hogy a forgatáson is elsírtam magamat és a rendező próbált megnyugtatni – emlékezett vissza Dana Voicu.
Szintén a Párhuzamok és ütközések keretében tekinthettük meg az Out című szlovák–magyar–cseh koprodukciót. A film Ágostont helyezi középpontba, aki munkája elvesztése után útra kel, bejárva Kelet-Európa országait. Ágoston azonban nem csupán munkát keres, hanem önmagát is kutatja. A filmfesztivál tegnapi sajtótájékoztatóján, az újságírókkal Kristóf György, a film rendezője, és egyik forgatókönyvírója beszélgetett.
– A filmet különbözőképpen lehet értelmezni. Tulajdonképpen mindenki úgy értelmezi, ahogyan akarja. Rendezőként nem adok egyenes válaszokat a kérdésekre, sok minden nyitva marad. Ez az első filmem, még hallgatóként kezdtem el írni, és öt évig készült. Ez lett a diplomafilmem a prágai FAMU-n, mondhatni: ezzel a filmmel nőttem fel, hiszen ezek után bemutatták Cannes-ban. A pénzhiány miatt tartott ilyen sokáig leforgatni. Ha első filmről van szó, elég nehéz pénzhez jutni, ezért több országgal koprodukcióban hoztuk létre – hallottuk Kristóf Györgytől.
@kc = Kísérleti filmek a filmfesztiválon
A fiatal alkotókra és a független filmesekre fókuszáló programrészben vetítették a Transfiguracija című rövidfilmet Igor Toholj rendezésében, aki a filmfesztivál sajtótájékoztatóján fejtette ki, hogy miért érzett vágyat egy kísérleti film készítésére.
– Egy hotelben voltam és egy nagyon hosszú folyosón mentem végig. Teljesen magával ragadott a helyszín látványa. Amíg mentem végig ezen a folyosón, gyakran éreztem úgy, mintha valaki figyelne. Szerettem volna ezt az érzést, amit a folyosón való sétálás váltott ki belőlem, valamiféleképp élővé tenni, megörökíteni, így jött létre a film, amelyhez sokat tett hozzá Marija Kovačina, a film vágója. Ez egy kísérleti film. Nagyon érdekes, hogy a kísérleti filmek még mindig nincsenek teljesen elismerve, mintha nem lennének teljes értékű produkciók, kevésbé tűnnek fontosnak, olykor inkább a rendezők magánügyének tekintik. Szerbiában még mindig kuriózumnak, furcsaságnak, különcségnek számít. Egy kicsit megfoghatatlan és ennél fogva láthatatlan, mintha nem tudnának mit kezdeni vele. Egyre gyakrabban akad viszont példa arra, hogy a nagy filmfesztiválok, akárcsak a cannes-i, beiktatnak a programjukba kísérleti filmeket is – mondta Igor Toholj, aki egyébként az Eco Dox szelektora is, a programrész kapcsán pedig elmondta, hogy a cél idén a tudatébresztő alkotások bemutatása volt.
A filmfesztivál vendége volt Douwe Dijkstra, a holland Green Screen Gringo című rövidfilm rendezője is. A film voltaképpen Brazíliát mutatja be, idegenek szemszögéből.
– Eredetileg úgy gondoltam, hogy egyénekről készítek filmet, nagyvárosi forgatagban. São Paulóban kezdtem el forgatni, és teljesen váratlanul a brazil politikai helyzet a film hangsúlyos része lett. Lehetett volna csak a rosszra összpontosítani, és kizárólag szerencsétlen helyzetű embereket bemutatni, de idegenként óvatosan kell bánni az ilyesmivel. Nem akartam csak a rosszat láttatni. Brazília egy gyönyörű, színpompás ország. Szerettem volna bemutatni a szépségét és a lüktetését. Brazília utcái megelevenednek, az emberek nem zárkóznak be a házukba, hanem kimennek az utcákra táncolni és mulatozni. Sok a szegény sorsú ember, számos problémájuk van, de tudják, hogyan kell ünnepelni az életet. Amikor szomorúak, akkor is táncolnak, és ez mélyen megérintett – mondta a rendező.
@kc = Az Álom hava a filmfesztiválon
Aki a vajdasági körútjáról lemaradt, tegnap az új magyar filmeket bemutató programrészben megtekinthette az Álom hava című, magyar–szerb koprodukcióban készült filmet. A tegnapi sajtótájékoztatón Bicskei Zoltán, a film rendezője szólt a filmről.
– Az Álom hava vajdasági magyar film, része a magyar kultúrának, költségvetésének nagyobb része Magyarországtól jött. A film rámutat arra, hogy úgy a történelemben, mint manapság is, a rombolást látjuk. Gondolhatunk akár Jugoszlávia szétesésére is. Európa is szétesik, mert a különböző érdekek összeütközéseket szítanak. Jó lenne bemutatni, hogy az európai értékek virulnak, de sajnos nem így látom. Reménykedhetünk abban, hogy holnap jobb lesz, de mindig az örök jelenben vagyunk kénytelenek élni – hallottuk egyebek közt Bicskei Zoltántól.
