Nemrég lezárult a 24. palicsi filmfesztivál, tehát jövőre fontos évfordulóhoz ér. Ahogyan azt a szervezőktől hallottuk, kisebb költségvetésből, nagy nehézségek árán és több tartalom lemondásával sikerült csak lebonyolítani az idei fesztivált. Radoslav Zelenović fesztiváligazgató szerint fordulópont előtt áll a fesztivál. Erre is kitért a beszélgetésünk során, de visszatekintettünk a múltba is.
Hogyan emlékszik vissza a kezdetekre?
– Azok az idők semmiképp sem kedveztek egy nemzetközi filmfesztivál megindításához. Blažo Perović, a Szabadegyetem korábbi igazgatója, felkeresett 1992-ben. Eljöttem Palicsra, hogy megnézzem, milyenek a feltételek. Alig tudtuk megközelíteni a nyári színpadot, valami régi berendezések is voltak ott, de elhatároztuk, hogy júliusban egy kis retrospektív vetítést szervezünk a filmmúzeum filmjeiből. Az egy különleges év volt számomra. Abban az évben lettem a filmmúzeum igazgatója, otthagytam az RTS-es, egyébként kényelmes filmműsorszerkesztői helyemet, és belevágtam a filmfesztiválos kalandba. Ráadásul májusban az ország szankciók alá lett vetve. A retrospektív vetítés néhány napig tartott, de rosszul kezdődött. Elment a hang a Casablanca film vetítésénél, amikor pedig épp volt hang, alatta egy rádióállomás is hallatszott. Szörnyű egy angol filmet úgy nézni, hogy közben valami dorbézolós zene is szól. Végül is túl voltunk ezen a kísérleti rendezvényen, habár nem számítjuk bele a filmfesztivál történelmébe. Lassan megindultunk, de továbbra sem haladtak túl jól a dolgok. Amikor 1995-ben úgy tűnt, hogy kilábaltunk a szankciókból és jobb idők várnak ránk, 1996-ban nem került sor a fesztiválra, mert nem volt rá pénz. Nem adtuk fel, 1999-ben háromnapos fesztivált szerveztünk. Úgy gondolom, nagyon fontos momentum, hogy még a bombázások időszakában sem álltunk le. Az új fordulópontot 2003 jelentette, amikor megváltoztattuk a fesztivál koncepcióját. Addig túlságosan vegyes volt a programunk és szerteágazó az irányultságunk, így eldöntöttük, hogy ezentúl csak európai filmeket mutatunk be. Ezután kezdett minden jól működni. Ami szerintem rendkívül fontos, hogy a fesztiválon mindig is érződött Lifka Sándor szellemisége. Minden évben külön figyelemmel emlékezünk meg nagy filmes szakemberünkről, az életműdíjunkat is róla neveztük el.
Nehéz volt akkoriban Palicsra invitálni a filmes alkotókat?
– Nagy erőfeszítésekre volt szükség. Működőképessé és lehetőleg vonzóvá kellett tenni a fesztiváli helyszíneket, de még a hotelek sem voltak túl jó állapotban. Tudtuk azt, hogy nem lehet akármivel előállni, ha vendégül akarjuk látni például Jancsó Miklóst, Bacsó Pétert, Szabó Istvánt, Ken Russellt, Ken Loachot, Želimir Žilniket, Bata Živojinovićot vagy Goran Markovićot, épp csak néhányat említsek csak azok közül, akiket a körünkben üdvözölhettünk. Mindez viszont már régóta mögöttünk van. Palics jelenleg olyan, amilyen. Funkcióba került a Vigadó épülete, a nagyteraszon sajtótájékoztatókat tarthatunk, megújult az Abbázia mozi, de működik a Szabadegyetem moziterme és a Lifka-mozi is. Úgy gondolom, hogy sok minden a filmfesztiválnak köszönhetően valósult meg.
Az idei fesztiválra hogyan tekint azok után, hogy nem sikerült minden tervet véghezvinni?
– Elkeserít, hogy ebben az évben is a filmfesztivál iránt tanúsított viszonyulásnál tartunk. Nem politikai célokból várjuk el azt, hogy politikusok, vezetők és funkcionáriusok megjelenjenek a fesztiválon. Azt szeretnénk, ha eljönnének és meggyőződnének arról, hogy mit vittünk véghez és mit jelent ez a fesztivál. Filmalkotókkal találkozzanak, megismerjék például a Berlinalé fődíjas filmjének a főszereplőnőjét, beszélgessenek Mira Banjaccal, Slavko Štimaccal vagy Bogdan Diklićtyel. Érezzék a fesztivál hangulatát. Ebben az évben valóban sok mindenről le kellett mondanunk, műhelymunkákról, kerekasztal-beszélgetésekről, szemináriumokról, és kurtítottunk a versenyprogramon is. Szomorú vagyok, amiért nem került sor a Klasszikusok a téren programrészre, és nagyon sajnálom, hogy idén nem készíthettünk fesztiválújságot. Archívumos vagyok. Sok minden a múltból papíron maradt meg, és szerintem fontos megőrizni a papíros emlékeket. Leginkább a nemtörődömség szomorít el. Hat évvel ezelőtt 420 ezer eurónk volt, most pedig alig 140 ezer. Attól tartok, hogy a fesztivál szegmenseit kioltva, lassan az egész teljesen elhalványul, és végül eltűnik. Belső emberként mondhatom, hogy ilyen feltételekkel képtelenség méltón megvalósítani a 25. fesztivált. Ezt nem szabad megengedni. Kár lenne a közönségért, akik várják a filmeket, például az új magyar filmek megnyitóján is telt ház volt. Amikor kint rekkenő hőség volt, az emberek akkor is beültek filmet nézni. Nem engedhetjük meg azért sem, mert teljes gőzzel Európára összpontosítunk, az ország az EU-ba igyekszik, ez a fesztivál pedig európai jelleggel bír. Már mondhatni 15 éve európai filmeket mutat be és az európai filmes szakmai körökben számon is tartják. Amikor a költségvetésről beszélünk, az állam és szabadkai önkormányzat teljesítette az ígéreteit. A tartomány részéről viszont folyamatos visszaesést tapasztalunk. Tavalyelőtt hat-, tavaly három-, idén már csak egymillió dinárt osztott a fesztiválnak.
Azt tapasztaljuk, hogy a filmesek, a filmfesztivál vendégei jól érzik magukat Palicson...
– Szeretnek eljönni, mert szeretik a fesztivál barátságos, laza hangulatát. Palics egy remek kis fesztiválközpont, szinte egy helyen van minden, a szállás, az étkezde, a vetítőhelyek. Számomra megható volt, amikor Mira Banjac és Slavko Štimac, ennyi év után is izgult a közönség előtt, holott ők már rég nem lámpalázasak. Nagyon impozáns az a névsor, akik megfordultak az eddigi fesztiválokon, de egyáltalán nem könnyű megszervezni azt, hogy eljöjjenek. Gyakran ügynökökkel történő bonyodalmas egyeztetés előzi meg. Ez egy egész éves munka. Roy Andersson például nem is jár fesztiválokra, Palicsra mégis eljött. Ez tiszteletet érdemel. Nem lehet akárhogyan vendégül látni a nagy alkotókat, mert azt akarjuk, hogy jó hírünket vigyék a világba.
A fesztivált illetően milyen változások várhatók?
– Jövőre lejár a mandátumom és a fesztiváltanácsé is. Nyugodt lelkiismerettel távozunk abban a reményben, hogy az új csapat megállja a helyét. Aggasztó viszont, hogy erre márciusban kerül sor, ami nagyon késő, mert már szeptembertől intenzív munka folyik a szervezés körül, mindennek megvan a kontinuitása. Ami a fesztivált illeti, úgy gondolom, hogy nem kell lemondani arról, ami már hagyományszerűen jól működik. Jó példa erre az, hogy az új magyar filmeket már vagy tizenhét éve bemutatjuk. Ez is egy kontinuitás eredménye, amit nem kellene megszakítani.
