A hétvégén Kispiac és Ludas között az egyik tanyán filmforgatás zajlott. K. Kovács Ákos vizsgafilmjét forgatták, aki a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola művészeti karán filmoperatőr művész szakán tanul, a mesterképzésen első éves hallgató. Félévente kell egy vizsgafilmet készítenie. Két napon át zajlott a film felvétele, és a 25 ember munkakedvét, lelkesedését a szemerkélő eső, a hideg sem törte le.
A dialógus nélküli film – amely egy abszurd komédia – a tanyavilágban játszódik. Az egyik tanya tulajdonosa, egy idősebb férfi épp a baromfit eteti, amikor megáll egy teherautó, amellyel a fia, menye és az unokák érkeznek, és elkezdik lerakni a rengeteg holmit. Ahogy pakolnak, egyre inkább azt veszi észre, hogy mind kevesebb a hely, mindet beborítanak a tárgyak. Végül egy koporsó kerül elő, és kérik az öreget, feküdjön bele, mert jönnek a fiatalok, akik felváltják, kell nekik a hely. A család azért költözik ki a tanyára, mert valószínűleg nincs hova mennie, elfogyott a pénz, lehet, hogy a bank az adósság fejében elvitte a városi lakásukat vagy házukat.
Szerda Zsófia fotója a forgatáson készült
A film vágása épp most zajlik, 5–8 perces alkotás születik.
K. Kovács Ákos rendezőnek Ferge Rolandot kérte fel, akivel közös filmje tavaly a 64. Berlinalén díjat kapott. A rendező Budapestről érkezett, a szereplők és a stáb túlnyomórészt vajdaságiakból állt össze.
– Úgy gondoltam, olyan embereket kérek fel, akik tiszta szívvel és lélekkel jönnek el segíteni. Így is történt, akinek nem volt színházi főpróbahete, az jött és rengeteget segített. Még soha nem dolgoztak filmben, mert a színházi munka az más, de felvették a ritmust, mindenki nagyon gyorsan, precízen, nagy odaadással dolgozott. Senki sem panaszkodott, hogy hideg van, sokat dolgozunk, holott reggel hattól délután négy óráig tartott a munka, 2 nap alatt csináltuk meg azt, ami egyébként 3-4 napot szokott igényelni – osztotta meg velünk az élményeit K. Kovács Ákos. Egészen más a filmforgatás és a színházi munka: a színházban van olvasópróba, több héten át folynak a próbák, majd lejátsszák az előadást, a filmforgatás ritmusa más: felveszik a jelenetet, majd megismétlik. Egy képre 20–30 percük van, s mindig többször megismétlik a felvételt, mert egy rakás technikai nehézség is adódhat.
– Rolanddal együtt válogattuk a szereplőket, mivel én vajdasági vagyok, én ajánlottam a stábtagok nagy részét, és valami nagy szerencse folytán fantasztikus embereket kértem fel, így például László Juditot a Zentai Magyar Kamaraszínházból, Kálló Bélát a szabadkai Gyermekszínházból, Sörfőző Károlyt a topolyai Mara amatőr színtársulattól, két gyermekszereplőnk is volt, a kellékes és az öltöztető a Kosztolányi Dezső Színház munkatársa, a jelmeztervező Pesitz Mónika, a szabadkai Népszínház Magyar Társulatának színésznője. Mess Attiláról, aki amellett, hogy kiváló színész, még hajóskapitány is, most kiderült róla, hogy remek szkriptes, Szerda Zsófia volt a gyártásvezető, aki leszervez mindent, ami a forgatás előtt és után történik, a forgatáson Schnabel Anabella volt az első asszisztens, de az öcsémre, K. Kovács Tamásra és másokra is számíthattam. Mihály, a tanya gazdája is elképesztően rendes volt velünk, de mi is a forgatás előtt kitakarítottuk a tanyáját. Egyébként a stáb tagjai ingyen jöttek el segíteni, de jócskán volt kiadás: például a kamera, objektívek bérlése – ezek Pestről érkeztek – hallottuk K. Kovács Ákostól.
Mint mondta, látva, hogy milyen remek stáb dolgozott vele, milyen remek helyszíneket lehet találni, azon gondolkodik, hogy kellene egy céget vagy alapítványt létrehozni, hisz épp a napokban érdeklődött az itteni körülményekről tőle egy rendező, aki Vajdaságban szeretne forgatni.
