Van Vicsek Károlynak egy filmtörténeti sorozatba illeszkedő, a vajdasági magyar filmmel foglalkozó remek összeállítása, amit időről időre előveszek, nem csupán azért, hogy lássam, miként szivarozott a világraszóló terveket dédelgető, majd kényszerpályára került Bosnyák Ernő zombori filmpionír, hanem mert az ugyancsak zombori Hoffmann Artúr kutatómunkája nyomán fölhasznált filmanyag szemléletesen mutatja be honi kinematográfiánk megmentett dokumentumainak egy részét. Vicsek filmje voltaképpen annak az úttörő munkának a folytatása, amit Lifka Sándor és Bosnyák tűzött maga elé: dokumentálni a helyi történéseket, eseményeket, a kor emberét és a kor szellemét. Természetesen már áttételesen, és saját kora televíziós poétikája mentén. Az említett két filmes pionír mellett a filmben kiemelt helyet kap a Zomborban élt Zámbó Illés Hej halászok, halászok című filmje, aminek prezentációja során megjelenik a Zomborban élő kiváló filmes, Pandek Iván, illetve az itt született jeles kameramanunk, Hoffmann Artúr.
A filmben Nemeskürty István irodalom- és filmtörténész elmondja, hogy a német nyelvű filmszakirodalom zombori gyökerekből teljesedett ki, és a XX. század legelején azokban a kisvárosokban kezdett elképesztő fejlődésbe a filmművészet, nemcsak a Vajdaságban, hanem egész Európában, ahol nem volt hivatásos színház, mert a színházak mellett nem mutatkozott érdeklődés a mozi iránt, illetve a hivatásos társulatok nem tűrték meg a konkurenciát.
A magyar kultúra napja közeledtével mindig eszembe jutnak filmeseink, akik ugyanolyan alkotói a kultúránknak, mint annak csúcsintézményei, kiemelkedő alkotói és műkedvelőink, így most is elővettem egy filmet a polcról. Bicskei Zoltán Nagyapáti Kukac Péter mennybemenetele című színes nagyjátékfilmjét. Azért éppen ezt, mert szerintem emblematikusan mutatja föl a kultúrateremtő ember hányatott sorsát, a tanyavilág menthetetlenségét, az ott élők kilátástalanságát, a rendező tájélményét és filmnyelvét. Röviden összefoglalva mindazt, amit az írásom címébe emelt filmmondat tömörít.
A Nagyapáti Kukac Péter és Dobó Tihamér – Cigonya életútja mentén megformált fiktív főhős Bicskei filmjében végigjárja művészi fejlődésének felemelkedő, majd lebukó útját, miközben a történet hátterében – miként a festő naiv alkotásain – végig húzódik az alföldi tanyákon élő módosabb vagy csontszegény lakók sorsa, nagy akarásaik bukása, mindennapjaik groteszk pillanatai. Sajátos ritmust adnak a filmnek a hosszan elidőző, pásztázó vagy összpontosító, szemlélődő elmerengések lassításai és a csoportos jelenetek gyorsulásai, a szemléltetett történés fölpergése, föllángolása, majd hamuvá lobbanása. A film merengő poétikája kiemeli az ábrázolt síkság beláthatatlan nagyságát és mérhetetlen csendjét, és nem Bicskei Zoltán lenne a rendező, ha az alföldön is nem találná meg a vizet, és ne emelné azt be metaforikus képi világába. És ha már vizet említettem, azt is hozzá kell tennem, hogy a beállítások gyakran akvarellszerű képet varázsolnak a filmre, de egyes kameraállások egyenesen meghökkentők, viszont hangsúlyozzák egy-egy jelenet groteszk töltetét. Az operatőri munka kiváló, például nagyon hatásosan él a fény és az ellenfény határának kiemelési lehetőségével, finom kis ráközelítésekkel, metaforikus villanásokkal mutatja be az alföldnek a festő számára inspiratív motívumait. Az alkotás többrétegűségét hangsúlyozza a zene változatossága, a népének, a kortárs muzsika, és Domonkos István megzenésített verseinek egymás melletti megszólalása. Domonkos ugyan gitáron kísérte előadását, a filmben viszont tamburát penget az énekes, ami így hiteles, hiszen a két világháború közti, bácskai tanyavilágban bizonyára előbb került tambura, mint gitár.
A még 1999-ben forgatott film forgatókönyvét a rendező Egri Pállal közösen írta. A karakteres színészi játékhoz kétségkívül hozzájárult a franciaországi JEL színház mozgásművész vezetőjének, Nagy Józsefnek a társrendezői munkája. A főhőst Szilágyi Nándor alakítja, a többi szereplő: Bicskei István, Döbrei Dénes, Kovács Frigyes, Sárvári József, Horváth József, Stevan Šalajić, Gemza Péter, Ábrahám Irén, Francia Gyula, Lidija Stevanović, Magyar Attila, Erdélyi Hermina, Bús János, Bicskei Kata, Brunclik Piroska, Dušan Radulov, Negyela Lajos, Nagy József, Hernyák György és sokan mások.
A Nagyapáti Kukac Péter mennybemenetele olyan nagy energiákat mozgósító alkotás, ami a vajdasági művészfilm világszínvonalát igazolja.
