A 2015-ös Oscar-átadás nem szolgált ugyan a meglepetések tűzijátékával, mégsem volt a szokott unalmas teadélután ezer éve ismert partnerekkel. A díjazottak közt akad fontos társadalmilag angazsált alkotó (elég csak a legjobb dokumentumfilmet vagy a feketék jogáért menetelő legjobb dalt figyelembe venni), és a fő kategóriák esetében, úgy tűnik, ezúttal a logika és a szakma győzött. Az átadás végeredménye közel sem annyira gyalázatos, mint némely előző évben (idén valahogy sikerült kibekkelni, hogy rossz háborús rémdrámák vagy fekete-fehér némafilm-utánzatok győzedelmeskedjenek), és bár a nyolc filmjelölt közül ismét hoppon maradt az év legjobb alkotásai közé sorolható Grand Budapest Hotel, a Birdman győzelme mindenképp a lehető második legjobb dolog, ami történhetett. Úgy tűnik, ebben az évben a Filmakadémia túllépett az idei gálán ezerszer is megemlegetett, idén ötvenéves A muzsika hangja által kínált semmitmondó etalonon.
A kéklő Broadway-díszletben feszítő bordó Neil Patrick Harris remekül navigált a műsorszámok között, az előző évek példáitól eltérően a szellemes, de nem ízléstelen humort választva. A felvezetőzenéket ezúttal híres filmek betétdalaiból válogatták – a Végtelen szerelemtől a Piszkos táncig minden megvolt itt, ami fülnek ingere, és akkor még az A muzsika hangjából daloló Lady Gagáról szót sem ejtettünk. A műsor természetesen nem maradhatott meg a Filmakadémia vezetőségének giccses beszéde nélkül, és itt voltak az évad halottai is, akiknek többségéről nem emlékeztünk meg a megfelelő mértékben: Mickey Rooney, Anita Ekberg, Bob Hoskins, Richard Attenborough, Robin Williams, Lauren Bacal, H. R. Giger (többek között a Nyolcadik utas tervezője), Steward Stern író, Alain Resnais (Szerelmem, Hirosima, Tavaly Marienbadban) és Mike Nichols (Diploma előtt, Nem félünk a farkastól, A 22-es csapdája) rendezőóriások – ők már nincsenek velünk.
Az est legnagyobb vesztese Richard Linklater Sráckora. A tizenkét éven át készült műtől valószínűleg többet vártak alkotói. Mi azonban nem hullatunk érte könnyeket.
Ahogy azt meg is jósolhattuk: a Grand Budapest Hotel, amely egyértelműen a mezőny legjobbika, a kosztümért és a díszletért, a sminkért kaphatott díjat. A legjobb zene kategóriájában aratott győzelme váratlanul ért minket.
Míg a Grand Budapest Hotel alulmaradására mérget is vehettünk volna, más kategóriák a csalódás csiganyálát húzták maguk után. A legjobb idegen nyelvű film minden elvárást meghazudtolva Pawel Pawlikowski Ida című filmjéé lett, átugorva a cannes-i filmfesztiválon is taroló Leviatánt. Úgy látszik, a Filmakadémia nem elég oroszellenes. Vagy ebben a kategóriában kerülték a politikai témákat. Volt szép csalódás is: bár kellemes gondolat volt, hogy a Kódjátszma elvihesse a legjobb adaptált forgatókönyv díját, valahogy mégsem fordult meg komolyan a fejünkben.
Az Amerikai mesterlövészé lett a legjobb hangvágás, a legjobb vizuális effektorgia pedig az Interstellaré. Ebben nincs meglepetés. A legjobb rövidfilm kategóriájában a Telefonhívás kapta, a legjobb dokumentum-rövidfilmében pedig a Válságvonal. A legjobb animációs rövidfilm a Lakoma, míg a hosszú műfajban a Hős6os című rajzfilm nyerhetett. A legjobb dokufilmnek az Edward Snowdennel készült Négyes számú polgár bizonyult, ami meglehetősen merész húzás (Harris meg is jegyezte, hogy bizonyos okoknak köszönhetően a dokuanyag főszereplője ma este nem lehet itt...). A legjobb dal a Glory című nóta lett a Selma című filmből, amelynek a gálán előadott verziója azonnal meg is győzött minket arról, hogy a díjat nem jobb híján akasztották rá.
A Whiplash mellékszereplője, J. K. Simmons, ahogy az várható volt, bezsebelte a szobrocskát. A film egyébként tarolt a hangkeverés és a vágás kategóriájában is. Az elvárásokhoz híven Patricia Arquette megkapta a legjobb női mellékszereplő díját a Sráckorért (és mellékelt egy kvázi-feminista kismonológot is, aminek láthatólag Meryl Streep örült a legjobban). A legjobb női főszereplő, Julianne Moore, szintén evidens volt már hetekkel ezelőtt. Eddie Redmayne díja A mindenség elméletéért már nagyobb meglepetés: hogy ebben az erős mezőnyben, Benedict Cumberbatch és Michael Keaton ellen fog győzni – erre nem sokan számítottak.
A Birdman című Iñárritu-alkotás elnyerte a legjobb fényképezés szobrocskáját, ami elsősorban elképesztő hosszú snittjeinek tudható be, és a rendező-szerzőé lehetett a legjobb forgatókönyv díja is, ami, ha másért nem, azért érdekes, mert bár nevét emlegetve évek óta kultuszrendezőről beszélünk (az övé a Korcs szerelmek, a 21 gramm és a Bábel), ez az első Oscarja. Mintegy tíz perccel később vitte el a másodikat – a legjobb rendező szobrát.
És persze nem sokkal később a harmadikat is – a legjobb film díját. Ami már csak azért volt hatalmas meglepetés, mert az Akadémia az utóbbi években szinte konzekvensen osztogatja ezt a szobrot harmadrangú alkotásoknak, politikai alapon, vagy épp valamiféle évtizedes tartozását behozandó.
Ami most másképp lett, mi pedig ennek csak örvendezni tudunk.
