Tolnai Szabolcs a palicsi filmfesztivál jubileumának jegyében készített egy rendhagyó alkotást, egy fergeteges űri kalandot, mely a fesztivál történetét meséli el, nem mellőzve a humort sem. A filmet a megnyitón láthattuk, a filmfesztivál folyamán pedig Tolnai Szabolcs egy régebbi alkotását is levetítették. Mivel nem készült új magyar film, e programrész szelektora egyfajta visszatekintőt állított össze az eddigi magyar filmtermésből. A programrész koncepciója szerint egyes jelentősebb rendezők első filmjeit vetítették le, a többi között Tolnai Szabolcs Nyári moziját is. A rendezővel egyfajta filmes időutazást tettünk az említett alkotásain keresztül.
– Szerintem nagyon jó program állt össze. Nem is tudom, ide tartozok-e, ezek a rendezők tőlem nagyobb sikereket értek el, de örülök, hogy köztük lehetek.
Hogyan emlékszel vissza a Nyári mozi létrejöttére?
– Ez a film 1998-ban készült, amikor másodéves voltam a főiskolán. Abban az évben készítettem A mi erdőnk alján című előadást is, amelyben Molnár Zoltán, Szorcsik Kriszta, Kovács Nemes Andor, Bicskei Flóra, Mezei Kinga, Giricz Attila, Krizsán Szilvia, Puskás Zoltán és Német Attila játszottak. Kemény menet volt, sokat veszekedtünk, de a jó emlékeim között maradt meg. Nyár elején fejeztem be, és rögtön belevágtam a filmkészítésbe is, kihasználva a nyári szünetet. Azelőtt már legalább hat-hét éve nem készült vajdasági magyar film, nem volt lehetőség pályázni se. Ennek ellenére eldöntöttem, hogy mégis szeretnék filmet rendezni, elmondani valamit azokról az időkről. Sikerült lázba hozni Miloš Vlaški újvidéki operatőrt is, aki akkor diplomázás előtt állt egy nagyon jó bukaresti iskolában.
Figyelembe véve a nem épp áldásos időket, hogyan sikerült megbirkózni a film pénzügyi és technikai részével?
– Szerencsékre az Illyés Alapítványtól kaptunk 1500 márkát, és ebből forgattunk. Azt is eltökéltük, hogy filmszalagot használunk. Marosvásárhelyen rábukkantunk egy vegyi gyárra, ott megvettük az ehhez szükséges nyersanyagot megvettük, a probléma csak az volt, hogyan hozzuk át a határon. Hatalmas csempésztáskákkal, hátizsákokkal mentünk, vonaton utaztunk, pályaudvarokon aludtunk. Erőt és bátorságot végül vodkából merítettünk, és valahogy mindent áthoztunk a határon, már nem is emlékszem, hogyan sikerült. Az Újvidéki Televíziótól szereztünk kamerát és mikrofont. Szabadka és Kanizsa környékén forgattunk. Lajkó Félix és fiatalkori kanizsai barátaim szerepelnek a filmben. Félix elképesztően játszik benne. Később sokan megkérdezték tőlem, hogy mennyi volt ebből a játék. Habár előtte eljátszadoztunk a szöveggel, és a karakterekhez igazítottuk, de begyakoroltuk a dialógusokat. Ez a film a hazatérésről, a gyökerek kereséséről és a valósággal történő szembesülésről szól. Két szálból állt össze: egyik a forgatókönyvem, mely egy romantikus történet a hazatalálásról, és Milošsal elmentünk egy másfél napos helyszínelésre is, majd beleszőttük azt is, ami közben történt velük, valamint azoknak az embereknek a történeteit is, akikkel találkoztunk. Ez a film úgymond pofonszerű része, amikor a romantikus történettel szembemegy a valóság és az üresség.
Jó érzéssel gondolsz vissza erre a filmre?
– Most már igen. Akkor nehéz volt, és a kíméletlen valóságunkban ez a film szinte puhának tűnt. Ma visszanézve egészen másképp hat, sokkal hitelesebb. Kapott egy érdekes patinát.
Tekintettel az idei palicsi filmfesztivál jeles dátumára, egy rendhagyó jubileumi filmet is készítettél. Erre hogyan került sor?
– A fesztiválszervezők felkértek, hogy az archív anyagokat használva készítsek valamit. Közben úgy gondoltam, hogy ha már rendező vagyok, akkor valami többet szeretnék nyújtani, és örömömet lelni ebben a munkában. Elkezdtem böngészni az anyagokat, hét-nyolc év termését, végeredményképp pedig az ismert figurák tulajdonságait kissé ironikus módon kidomborítva, elkészült ez a fantasztikus-űri történet, méghozzá egy hét alatt, ennyi idő állt ugyanis a rendelkezésemre.
Jelenleg min dolgozol?
– Egy játékfilm befejező stádiumánál tartok, amelynek G. Erdélyi Hermina a főszereplője, és játszik benne Tilly Róbert is. Hermina nagyon tehetséges, és megmutatta, hogy tényleg filmre való. A film munkacíme Minotaurusz, vagy Vacsora Minotaurusszal, persze ez még változhat. Egy vajdasági magyar család történetét meséli el. Sajnálom, hogy az idei fesztiválon még nem mutathattuk be. Ezenkívül Igor és Iván Buharovval egy közös forgatókönyvön dolgozunk, együtt szeretnénk filmet rendezni Domonkos István 1968-as regénye, A kitömött madár alapján. Most készülünk pályázni ezzel a projektummal. Közben egy kisjátékfilm is készült, melyet teljesen ingyen csináltam Pletl Zoltánnal, Döbrei Dénessel és Varga Henriettával. Sikerült bejutnunk a Zorka vegyi gyár bontására és a munkások közreműködésével felvettünk egy ironikus burleszket, melynek mélyre szántó üzenete a privatizációról és a munkások kiszolgáltatottságáról szól. Előfordulhat, hogy ezt is a palicsi filmfesztiválon mutatjuk be.
