A Párhuzamok és ütközések programrészben láthattuk a Köszönöm, jól kétnyelvű szlovákiai filmet Prikler Mátyás rendezésében. A rendező a cím kapcsán elmondta, hogy ez ugyebár a leggyakoribb válasz, a leggyakoribb kérdésre, a film pedig a szlovákiai magyarok valóságát mutatja be egy mozaikszerű, félig dokumentarista alkotásban, amelynek nincs szó szerinti eleje, se vége.
Miről készült ez a film?
– Körülnéztünk a világban, és a látottakról. Ez egyszerűnek hangzik, de sok minden húzódik meg a háttérben. Azokból a mikrotörténetekből állítottuk össze, amelyeket a társszerzővel átéltünk, láttunk vagy hallottunk. A valóságból lett összerakva, de nem egy az egyben. A valóság inkább inspirált bennünket, vagy loptunk belőle. Ez egy összetett film. Nem olyan, hogy valaki elindul az elején, és megérkezik valahova. Egy kicsit mozaikszerű. Két okból kifolyólag készítettem kétnyelvű filmet, egyrészt nekem ez a normális közeg, másrészt a vegyes nyelvű színészek összeválogatása hozta ezt.
A film reális képet nyújt a szlovákiai életről?
– Többféle módon lehet nézni. Megértik azok is, akik nem élnek ilyen környezetben. Odahaza nem is épp szlovákiai magyar filmnek tekintik. Azok számára viszont, akik megértik a kisebbségi létet, egy másik olvasatot kap. A filmnek egyébként nem is az volt a célja, hogy a szlovákiai magyar valóságot mutassa meg, ez csak adta magát. A szlovákiai magyarok önképnek fogták fel, a szlovákokat nem foglalkoztatta a film kétnyelvűsége, a külföldieket pedig nem ez érdekli.
Magyarországon milyen lett a visszhangja?
– Szeptembertől lesz magyar forgalmazásban, eddig a Titanic Filmfesztiválon vetítették. A közönségtalálkozón főleg a szlovákiai–magyar kérdéssel foglalkoztak, talán jobban is, mint amennyire ez jelen van a filmben, de nem baj az, ha a film éli a saját életét.
Hogyan álltak hozzá szlovákiai magyarok? Várják a róluk szóló filmeket?
– Nem kétségbeesetten, az ilyen filmek főleg fesztiválokra mennek. A szlovákiai magyarok pont olyanok, mint a szlovákok, vagy mások: plázákba járnak és amerikai filmeket néznek. A kommersz tartalmak a menők. Eddig nem is igazán készültek szlovákiai magyar filmek, talán nem nagyon tudnak mit kezdeni vele. Ellentétben az irodalommal, nem egyértelmű, hogy mitől szlovákiai magyar egy film. Ha például egy rendező magyar, de a társszerző nem, akkor azt hova soroljuk. Ez talán az első, amit szlovákiai magyar filmnek lehet nevezni. Szlovákok által készített filmben is megjelent már a kétnyelvűség, de az inkább háttér volt. Nálunk hangsúlyos szerepet kap, ezenkívül Kerekes Péter dokumentumfilm rendező is foglalkozott a témával. Egyébként az utóbbi időkben közkedveltek a magyar színészek Szlovákiában. Korábban is szerepeltek szlovákiai magyarok a filmekben, mostanában azonban szinte nincs is film nélkülük.
Hol tart a szlovákiai filmgyártás?
– Öt-hat évvel ezelőttig elég erős vákuum volt nálunk. Nemhogy a kisebbségi létről, semmiről sem készültek filmek, 2006-ban egy mozifilm sem jött ki. A filmgyártás 2008 után indult be, és most ún. minireneszánszát éli a szlovákiai film. Korábban a kultúrminisztérium osztotta a pénzt a filmre, majd hoztak egy törvényt, és úgy három évvel ezelőtt beindult a szlovákiai filmalap, mely százszor liberálisabb és európaibb, mint a magyarországi. Ez tehát egy közszolgálati intézmény, melyre nincs túl nagy hatással a minisztérium vagy a kormány. A támogatás a jegyeladásból és reklámokból jön össze, így valamelyest önállóan működhet. Az első pályázatokat 2010-ben bírálták el, azóta persze felmerültek bürokráciai problémák, de még így is elmondható, hogy soha nem működött olyan jól a szlovákiai filmtámogatás, mint mostanában. Azt persze nem tudni meddig, hiszen minden jónak egyszer vége szakad. Az viszont leszögezhető, hogy amióta létezik filmalap, azóta van film is. A helyzet persze korántsem ideális, de jobb, mint korábban volt. A jóhoz képest közepes, a semmihez képest zseniális.
Lehetőséghez jutnak a fiatalok is?
– Igen, habár kialakult egy furcsa helyzet, mivel nincsenek középgenerációs filmesek. Martin Šulik ötven év körüli, de általában hatvanon felül vagy negyvenen alul van a rendezők kora. Ennek oka, hogy a kilencvenes években nem volt film, akik akkor végeztek, a tévékhez kerültek. Ami a fiatalabb generációt illeti, saját példát mondhatok, hiszen a filmem producere is vagyok egyben. Alapítottam egy céget három évvel ezelőtt, néhány hónap múlva pedig megkaptam az első támogatást is. Szerintem máshol elképzelhetetlen, hogy valaki kijön a főiskoláról, alapít egy céget nulla életrajzzal és produceri tapasztalattal, majd azonnal támogatást kap. Nem olyan rossz tehát a helyzet. Az már más téma, hogy a filmekre elég kevés pénz áll rendelkezésre. Ha azonban valaki nagyon akar, az csinálhat filmet.
