Jódal Rózsa 20 évig volt a Jó Pajtás újságírója és szerkesztője, 14 évig az Újvidéki Rádió gyermek- és ifjúsági műsorainak a dramaturgja. 1962-től 1989-ig írta a nagy sikerű Hadaró Jutkát a Jó Pajtásba, 27 teljes éven, minden héten. Kezdetben egy teljes oldalon, az utóbbi években fél oldalon.
– Ez olyan volt számomra, mint egy folytatásos regény. Csak senki nem tudta, hogy Hadaró Jutka én vagyok. Szándékosan eltitkoltuk, mert így volt sikere. Farkas Zsuzsa tervezett velem egy műsort: Jódal Rózsa, a Hadaró Jutka írója munkacímmel. Szabadkoztam: Még véletlenül sem! Hiszen mindenki azt hiszi, ezt egy gyerek írja.
Milyen lány volt Hadaró Jutka, aki ennyire belopta magát az olvasók szívébe?
– Talpraesett tinédzser, minden lében kanál volt, jó szervező, mindenre odafigyelő. Én egyke vagyok, hiányzott a testvér, ezért teremtettem magamnak, illetve Jutkának egy nagycsaládot: három testvért: két fivért és egy húgot. Kitaláltam nagyszülőket is, mert a nagymama-élményem hiányzott. Kései gyerek vagyok, a nagyszüleimet négyéves koromban már elveszítettem.
A Jó Pajtás hasábjain a Jutka-írásokban sok osztálytársának a problémáit is meg kellett oldani. Típusokat alkottam, igyekeztem összemosni őket, hogy ne csak fekete-fehér, hanem hús-vér emberek legyenek. Hajni például mindig súlyfölösleggel küszködött. Bébi koraérett lányként fiúzott több-kevesebb sikerrel, feltűnő ruhákban járt, és fontoskodott. Céci meg nagyon elkényeztetett, sértődékeny, beképzelt lány volt. A Jó Pajtásban megjelenő Hadaró Jutka-írásokban a szülők elég példaértékűek voltak, de a gyerekek, akik játszottak, verekedtek, elég sok borsot törtek egymás orra alá. A Hadaró Jutka újabb kalandjait tartalmazó, Figyellek, világ (Hadaró Jutka, Forum Kiadó, Újvidék, 2007.) regényemben már nem olyan példaértékűek a szülők. Munkahelyi gondokkal küszködnek, el akarnak válni.
Elhitték-e az olvasók, hogy Hadaró Jutka gyerek?
– A gyerekek elhitték, hogy kislány, mert leveleket írtak a szerkesztőség címére: „Tudjuk, Jutka, hogy újvidéki vagy. Melyik iskolába jársz?” Egyik kislány írta: „Szeretnénk vendégül látni. Szüleim is mondták, tölts nálunk egy-két hetet a nyáron.” Fiúk is jelentkeztek: „Állandóan lányokról írsz, Jutka. Miért nem írsz a fiúkról is? Mi olvassuk ezt a rovatot, nekünk is vannak problémáink…” Jutkaként kaptam szerelmes levelet is fiútól.
Valójában hány éves volt Jutka?
– Ezzel gondban voltam, mivel a Mézeskalács az alsós gyerekek, a Jó Pajtás pedig az ötödiktől a nyolcadik osztályos gyerekek számára íródott. Gondoltam, Jutka ötödikes, második évben hatodikos, majd hetedikes és nyolcadikos lesz. Nyolcadikban elkezdtem pályaválasztási témákról írni: szakiskolába, vagy gimnáziumba menjen. A főszerkesztő azt mondta: „Még véletlenül sem legyen középiskolás! Ha kikerül a nyolcadikból, nem lesz a miénk. Ne tréfáljon, Rózsa! Elveszítjük az olvasóinkat! Nem szabad megmondani, hogy hányadikos.” Ezért nem határoztuk meg Jutka korát, maradt hatodikos-nyolcadikos lánynak.
A regényben is maradt ennyi évesnek, csak itt már merészebb. Súlyosabb problémákkal küzd, mint a Jó Pajtás hasábjain. Az apa doktorálni akar, a munkája miatt folyton kimaradozik, az anya féltékenykedik, mulatni megy a barátnőivel. Veszekedés mérgezi a viszonyokat. Megromlik a gyerekek egymás közti kapcsolata is. Jutka megpróbál anyáskodni. A nagyapát, akinek combnyaktörése volt, magukhoz veszi a család. A regény azzal fejeződik be, hogy kibékülnek, és újra együtt vannak. Elmondják az asztali áldást. „Jé, ezt valamikor én tudtam, de elfelejtettem!” – mondja Jutka. Közösen készítik az ebédet. Ám az öccse megjegyzi: „Majd Jutka készíti az ő csomós pudingját, vagy az ő elhíresült (rosszul sikerült) sárga süteményét…”
Milyen lenne most az egykoron szeretett Hadaró Jutka? Mitől féltenéd őt mint „szülőanyja”?
– Már a könyvben feltűnt a drogozás témája az egyik bulin, a vendégfiúk hoznak ebből a tiltott szerből. Jutka is megpróbálja, és rosszul lesz. A másik kísértés az italozás. A tinédzser természetesen számítógépet használ, e-mailezik, SMS-ezik. Most is ezt csinálná, meg skype-olna. Teljesen a mában élne. Talán még szabadabb lenne, mert manapság még inkább magukra vannak hagyva a gyerekek, mint akkor voltak, amikor már mindkét szülő dolgozott.
Gondolom, nem változott annyira a világ 2007, a könyv megjelenése óta. Jutka magabiztossága meg az időnkénti elkeseredettsége (néha a padlón van, akkor boldogtalan, naplót ír, szerelmes, hol viszonozzák az érzelmeit, hol nem). Újra és újra felmerülnek problémák, talán nem is újak, de számára újak, és meg kell oldani.
Manapság a gyerekek magányosabbak, mint régebben voltak, mert túl sok időt töltenek számítógép előtt. Inkább leveleznek, a valóságban keveset vannak együtt. A Jutka-írásokban még sokat voltak együtt, a regényben már kevesebbet, de a mai világban még annyit sem lennének. Mindenképpen fölvetném az elmagányosodás témáját: hogy a gyerekek virtuális világban élnek, és hogy egyesek mennyire visszaélnek az internettel. Idegenek nem teszik föl a képüket, kiadják magukat másnak és fiatalabbnak. Sok gyerek ráfizet. Ez tényleg valós probléma. Írnék az internet pozitív hatásáról, anyaggyűjtésről, és a vele való visszaélésről.
Jutka ma is rá jellemző módon hadarva beszélne. Sok a mondanivalója, és gyorsan minél többet szeretne másokkal közölni. Ha SMS-ezik, akkor ő is rövid mondatokban fejezné ki magát, de valaki, talán a tanárnője, majd felhívná rá a figyelmét /figyelmüket, mennyire leszegényíti ez a közlési mód a nyelvezetüket. Sokat „lógna” az interneten, ahonnan sok hasznos adatot szerezne be időnként. Gyakran skype-olna, s erre sok időt fecsérelne, majd rájönne, hogy néha emiatt időszűkében lesz. Ő is sokat nézegetné az okostelefonját, de rápirítanának, s megmagyaráznák, mennyire elszegényíti ez a barátkozást, az egymás megismerését, egyáltalán a kommunikációt. Az ember társas lény, nem élhet csak egy virtuális világban. Erre fel a másik végletbe esne, sorra látogatná a baráti körét.
A könyvben már bratyiznak egy kicsit a szülőkkel. Manapság fokozottabb ez, sőt a gyerekek nem eléggé becsülik a szülőket. Túlságosan úgy érzik, ők dirigálnak. Ez is téma lehetne. Egyébként jó, hogy a gyerekek is véleményt nyilvánítanak, elmondják, mit hogy szeretnének. Ahhoz azonban éretlenek, hogy ők döntsenek. Bizonyos kort kell elérni, tudást szerezni, hogy teljes értékűen tudjanak tárgyalni.
Úgy érzem, ma is tudnád folytatni Hadaró Jutka történeteit.
– Tudnám, de nincs körülöttem gyerek. Az unokám Magyarországon él. Jutka korosztályú, és rengeteg barátja van, noha egyke. Élénk, sportol, mindent kipróbál… Volna mit írni, de nincsen itt, és nem szeret levelezni – mondta Jódal Rózsa, a Mindenfáj Jánoska panaszai, A csokinyuszi három kívánsága, Figyellek, világ (Hadaró Jutka kalandjai), Jégvirágerdők, Stigma, Gömblakók és Kosssssava könyvek sikeres írója.
