A népkerti emlékműnél kezdték a megemlékezést és a koszorúzást a hatvanhatodik írótábor részvevői, fejet hajtva a rendezvény múltja előtt. Az emlékezés koszorúit a szervezőbizottság nevében Bordás Győző és T. Kiss Tamás, a magyarkanizsai önkormányzat koszorúját Fejsztámer Róbert és Csikós László helyezték el, a Magyar Nemzeti Tanács nevében Nyilas Leonov Anita, míg a magyarkanizsai József Attila Könyvtár nevében Bús Csaba koszorúzott. Pomogáts Béla, az Anyanyelvi Konferencia tiszteletbeli elnöke ünnepi beszédében kiemelte, hogy mindig várakozással jön Magyarkanizsára, hiszen kifejezésre juttathatják a magyar irodalomnak, kultúrának az egységét, amit már sokan próbáltak megbontani.
– Ez az egység mindig túlélte a megbontási kísérleteket. Ha mi meg akarunk maradni, nem elég, hogy abban a nyugalomban próbáljuk folytatni az életünket, hogy vagyunk tizenhárom és fél millióan magyarok, hanem ezt a közösséget össze is kell tartani, az értékeinkre vigyázni kell, művelni kell kertjeinket, és az egyik ilyen kertművelő folyamatnak a része ez az írótábor is, ami megpezsdíti a magyar élet vérkeringését – mondta Pomogáts.
A városháza előtti Dobó–Koncz-szobornál Bordás Győző, a szervezőbizottság elnöke mondta el ünnepi beszédét, melyben a műfaji frissítésre is kitért.
Az írótábor részvevői
– Már a tavalyi találkozásunkkor megállapítottuk, a fiatalabb generációk megjelenésével bármennyire is erősödőben, izmosodásban van a vajdasági magyar irodalom, a hiányműfajokkal is számolnunk kell. Ezért is idei táborozásunk egyik célja, hogy néhány hiányműfajra hívja fel a figyelmet, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy esetleg ez a 66. írótábor lendületet is adhat műfaji frissítésre, többszólamúságra.
Karinthy Frigyes halálának nyolcvanadik évfordulója már eleve kínálta: vizsgáljuk meg a humorként ismert műfaj deficitáris voltát, hiszen az elmúlt években vagy évtizedben akár egy-két könyvön kívül a rekeszizmainkat megmozgató könyv nálunk nem jelent meg, s mintha alig akadna utóda a Gál László – Bogdánfi Sándor – Kopeczky László nevével fémjelzett nagy vajdasági triásznak. Innen, bátorításul az idei tanácskozásunk mottója Karinthy tollából, miszerint a „Humorban nem ismerek tréfát.” Tudjuk, a humor egyfajta feleselés a konvencióval, a szellem viszont akkor szabad, ha nevetni tud. Ezért mondta egyik humorista barátom: „Az ember egy nevetni tudó állat… És tudtad, hogy a nevetni tudó ember hamarabb gyógyul? Mitől? A bohócterápiától. A humor tehát óvszer az élet sivársága ellen.” Ennyit elöljáróban a holnapi tanácskozásunk beharangozásaképpen – emelte ki a szervezőbizottság elnöke, aki egyebek mellett elmondta:
– Idei írótábori programunkba színházi előadást és filmvetítést is beiktattunk, nem véletlenül, mert műfaji hiánylistánkon ezek is szerepelnek, lévén az utóbbi években, akár évtizedben sem születnek valódi vajdasági magyar drámai szövegek, s ugyanígy (talán csak egy kivétellel) itteni magyar film, de tévé- vagy rádiójáték sem.
Mindenesetre ne hagyjuk műfajilag elszegényedni irodalmunkat, hiszen a múlt század második felében éppen a sokszínűség jellemezte irodalmi kultúránkat, s születtek rendre jobbnál jobb színházi előadások, irodalmi alkotások ihlette filmek, tévéjátékok.
A 65. írótáborunk óta számos más irodalmi vonatkozású esemény is történt, amelyről az idén itt is be szeretnénk számolni: az MNT hathatós támogatásával megalakult a Bányai János Alapítvány, amely máris látványos eredményekkel kecsegtet, a zentai Vajdasági Magyar Művelődési Intézet digitalizálási-értékmegőrző programja mellett írói hagyatékokat is ápol. A topolyai és a zentai múzeum irodalmi évfordulókról sem feledkezik meg: gondoljunk csak a Juhász Erzsébet írói munkásságának szentelt múlt évi konferenciára, vagy az ötven évvel ezelőtt megrendezett zentai művésztelepi happeningjének nem régi felidézésére – hangsúlyozta Bordás Győző.
Végezetül köszönetet mondott a 66. Kanizsai Írótábor szervezésében és anyagi támogatásában nyújtott segítségéért mindenekelőtt Magyarkanizsa önkormányzatának, a Magyar Nemzeti Tanácsnak, a Magyar Kormány támogatását közvetítő Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának és a Bethlen Gábor Alapnak, a Cultsream, az Interreg–IPA Magyarország – Szerbia szakembereinek és nem utolsósorban a magyarkanizsai József Attila Könyvtár munkatársainak.
Koncz István költő és Dobó Tihamér festő szobránál a szervezőbizottság nevében Géber László, T. Kiss Tamás, az önkormányzat részéről Fejsztámer Róbert és Csikós László, az Anyanyelvi Konferencia nevében Pomogáts Béla és Móricz László, az MNT részéről Nyilas Leonov Anita, a József Attila Könyvtár képviseletében pedig Bús Csaba helyezte el a tisztelet virágait.
A program a Dobó Tihamér Képtárban az Íróportrék kiállítással folytatódott, Maurits Ferenc alkotásaiból, majd Tolnai Ottó Szeméremékszerek című kötetét mutatták be, este pedig Szerbhorvát György: De ki viszi haza a biciklit? – monodrámáját láthatták Krizsán Szilvia előadásában a Művészetek Házának kisszínpadán.
Pénteken, már délelőtt az általános iskolákban Krnács Erika és Zsoldos Ervin tartanak Mátyás királyról előadást, majd 10 órától irodalmi tanácskozás lesz az Ifjúsági Otthonban Léphaft Pál vezetésével, 15 órától az Art Caféban eredményekről, terveikről számolnak be a kiadók: Életjel, Forum, az Újvidéki Egyetem BTK Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke, Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és zEtna, 17 órától Szemtől slambe – slam poetry a vízről a Tisza-parton. A résztvevők: Mészáros Péter, Gömöri Eszter és a Slam Poetry Vajdaság tagjai. 18.30-tól Gobby Fehér Gyula–Vicsek Károly: Zöld hajú lány – az első vajdasági rockopera filmváltozatának bemutatója zárja a napot a Tisza-parton.
