Csütörtökön este a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központban dr. Arany Zsuzsanna az eddigi legalaposabb Kosztolányi-életrajzot megalkotó irodalomtörténész, kutató, író, szerkesztő, Kosztolányi és a szabadkőművesség címmel tartott előadást. A közönség hallhatott egy összefoglalót a szabadkőművesség történetéről, szimbólumairól és rítusairól, a szabadkőművességről a 20. századi eleji Magyarországon, kapcsolódásairól a Kosztolányi családdal, valamint a Világ című napilap szerkesztőségének a működéséről:
– A Világ volt az első nem belső terjesztésű szabadkőműves napilap, amely a külvilág, a szabadkőművesek által profánnak titulált világ számára is elérhetővé vált, tehát bárki megvásárolhatta. Az első száma 1910. március 30-án jelent meg. Kosztolányi a kezdetektől fogva a munkatársa volt. A lap nagy befolyással bírt, mert főleg értelmiségiek olvasták, akik továbbvitték különböző fórumokra. Az alapítók úgy látták jónak, hogy tehetséges profán írók is publikálhassanak a hasábjain. Amikor Kosztolányi elkezdett írni a Világba, még nem volt szabadkőműves, tulajdonképpen ő is külsősnek, profánnak számított. Első írása az indulást követően néhány hónappal jelent meg A polgárság ébredése – Aigner Ferdinandtól Bánffy Dezsőig címmel. Idővel Kosztolányinak saját asztala lett és belső munkatárssá vált. Írásait 1917-ig jelentette meg, azután egyebek közt azért váltott, mert a Pesti Naplónál kapott belső munkatársi állást, viszont nemcsak a Világ, hanem más lapok és körök által is kapcsolatba került szabadkőművesekkel. Kosztolányi a Március páholyba kérte a felvételét, a kérelmet 1915. december 20-án olvasták fel. A jelentését Gonda Jenő titkár fogalmazta meg. Két ajánlója volt: Bakonyi Miksa és Bálint Lajos. Előbbi a Magyar Újságírók Egyesületének alelnöke és az Otthon kör főtitkára, utóbbi pedig a Géniusz könyvkiadó irodalmi vezetője, ahol Kosztolányinak több kötete is megjelent. A szokásoktól eltérően nem a főmester, hanem dr. Bakonyi Kálmán helyettes nagymester írta alá a kutatói megbízást. Ami a szabadkőművességet illeti, nemcsak az számított, hogy az illető milyen társadalmi közegben mozgott, hanem a családi háttér is. Kosztolányi Dezső nagyapjáról ugyebár tudjuk, hogy az 1848-as időszak szellemét és a Kossuth-kultuszt az unokáira is átvitte, és Kosztolányit is meghatározta ez a fajta örökség. Minden bizonnyal a Március páholyba is az 1848-as szellemiség vonzotta, a jelszava ugyanis Gondolatszabadság, Sajtószabadság, Világszabadság! volt. A páholy kiállt a női egyenjogúságért is és javasolták, hogy nőket is lehessen szabadkőművessé választani. Egyébként Csáth Géza is szabadkőműves volt, és ehhez is kötődött a családi vonal, mert apja, Brenner József ügyvéd szintén szabadkőművesként tevékenykedett. Csáthot, a radikálisabb Martinovics páholyba vették fel 1912-ben – hallottuk egyebek közt dr. Arany Zsuzsanna érdekfeszítő előadásában.
