Terék Annával Kelemen Emese beszélgetett a kavillói könyvbemutatón
A Tanyaszínház kavillói ősbemutatója előtt került sor Terék Anna Vajdasági lakodalom című drámakötetének bemutatójára. A helyszín és az időpont nem véletlen, hiszen Terék Anna írta a vándortársulat idei színdarabját. A könyvbemutatót követőn a szerzőnőt új kötetéről kérdeztük.
– A Vajdasági lakodalom című drámakötetem az eddigi három drámámat tartalmazza. Ebből kettő az Újvidéki Színház drámaíró versenyére készült, a harmadik pedig Táborosi Margaréta felkérésére a szabadkai színháznak. A három drámából kettőt már bemutattak, egyet Újvidéken a Szerb Nemzeti Színházban, Puskás Zoltán rendezésében, illetve a másikat Szabadkán a Népszínházban, Táborosi Margaréta rendezésében.
Milyen témákat dolgoz fel a három dráma?
– A legelső, A csizmalehúzó egy halálesetről szól, de abszurd humorral próbálja megmutatni azt, hogy nagymama halála mi mindent hoz ki a környezetéből. Ki hogyan viszonyul ehhez, kiben milyen feszültségek vannak elrejtve a hétköznapokban. A Jelentkezzenek a legjobbak! egy családdráma, ahol azt láthatjuk, hogy valaki viselkedése hogyan csap át abba, amikor a környezete azt gondolja rá, hogy hóbortos és beteges, vagy valami más. Végül kiderül, hogy ez valójában mit is jelent. A harmadik dráma, a Vajdasági lakodalom egy jóízű, 80-as évekbeli, igazi vajdasági lakodalmat mutat be. Annak minden bújával, bánatával és örömével. Illetve a harmadik jelenete már a 90-es években játszódik, amikor látjuk, hogy az a szép élet, amiről a 80-as években hittük, hogy élünk, hogyan omlott össze.
Milyen apropóból jelent meg a drámakötete?
– Csak úgy. Igazából kérdezték, hogy van-e kéziratom, én mondtam, hogy ez a három dráma szerintem összeállhatna egy kötetté. A kiadó pedig úgy döntött, hogy valóban lehetne belőle csinálni egy kötet.
Tervez további drámaköteteket is?
– Igazából nem tervezek. Ha összejön annyi drámám, akkor lehet, hogy lesz belőle, de ha nem jön össze, akkor nem lesz belőle. Nem kötetben gondolkozom. Az elmúlt két alkalommal felkérésre írtam, és akkor meg volt adva a téma. „Magamtól” elég kevés drámát írtam, még tanulom ezt a formát, hogy hogyan kell ebben gondolkodni.
Az írást versekkel kezdte, miért tért át a drámákra?
– Az Újvidéki Színházban egyszer volt egy versünnep, Raffai Ágnes szervezte a költészet napjára. Erre elmentem felolvasni a verseimet, és ott a színházban a dramaturg Gyarmati Kata megkeresett, hogy volna-e kedvem részt venni a drámaíró versenyen. Részt vettem rajta, két évre rá ismét meghívtak és valahogy ez így beindult.
A hangos disznók harapnak című aktuális darabját a Tanyaszínház vitte színre. Sokan időszerű és merész darabnak tartják, de mivel foglalkozik igazából ez az írás?
– Igazából a hétköznapokról és az emberekről akartam írni. Nem szeretnék pálcát törni senki feje fölött, és nem akartam senkit sem kifigurázni. A darabnak sem ez a célja. Inkább arra próbáltunk fókuszálni, hogy az ember a hétköznapokban hogyan tud túlélni. Illetve, azok a problémák, amik körbe vesznek bennünket, mennyire elviselhetők vagy elviselhetetlenek. Igazság szerint ez egy kifordított világ, mert én mindig az abszurd felé csúszok el. Nagyon izgat és érdekel az abszurd humor, az abszurd dráma.
