– Egy művet lefordítani terjedelemtől és műfajtól függetlenül is mindig óriási felelősség, felkérésre fordítani a felelősség pedig még nagyobb – mondta Kovács Jolánka műfordító, akit az idei Gion Nándor Novella- és Műfordítói Pályázat kapcsán Gion Nándor A kárókatonák még nem jöttek vissza című regényének szerb nyelvre fordítására kértek fel a szervezők. – Örültem a felkérésnek, mert én ezt a regényt szeretem is.
Mindamellett, hogy a regényt ismeri és szereti, azt nyilatkozta a díjátadón, hogy nem könnyű Giont fordítani. Miben okozott nehézséget?
– Látszólag könnyű Giont fordítani. Gion olvasmányosan ír, érthetően fogalmaz, a szövegeiben gyakoriak a párbeszédek, ugyanakkor Gion alakformáló és a környezetet életre keltő írói képessége különleges. Nagyon oda kell figyelni a szövegre, a párbeszédekre, mert Gion sokszor a párbeszédekkel jellemez.
Hogyan zajlott a fordítói munka?
– A regényt direkt a könyvből fordítottam, a kezemben volt a könyv és úgy fordítottam részletekben. Fejezetenként, vagyis még inkább bekezdésenként haladtam, ha megvoltam a fordítással, akkor újra átnéztem. Nagyon jó, ha állni tud a szöveg és utána megint elővenni. Álljon egy hétig, utána megint átnézni, majd álljon két hétig, azután megint visszatérni hozzá. A regényt nagyjából négy hónapig fordítottam.
Mint mondja, jó, ha állni tud a szöveg és a fordító többször visszatérhet hozzá. Mikor van az, amikor a fordító elengedi a szöveget, és azt mondja, hogy már nem változtat rajta?
– A felkérésre fordításoknál ugyebár van határidő, az meghatározó. Én igyekszem kihasználni maximálisan azt az időt, amit kapok a fordításra, és igyekszem úgy dolgozni, hogy maradjon idő arra, hogy állni is tudjon a szöveg. Ha csak kétszer tudom átnézni, akkor azért nem tudom nyugodt lélekkel elengedni a szöveget. A fordítás sok mindentől függ. Attól is, hogy mennyire pihent a fordító, amikor fordít, abban az időszakban mit csinál még, a munkahelyén késő délutánig dolgozik…Más nyelvre fordításnál és abból egy könyvet kiadni én úgy gondolom, mindig szükség van az anyanyelvi lektorra. Nekem szerb nyelvi lektorként Duška Vrhovac volt a segítségemre, és nagyon fontos volt az ő munkája. Az ő verseit évek óta fordítom is, irodalmi barátság is szövődött köztünk. Őt kértem fel lektorálásra, és amikor elolvasta a szerb nyelvű kéziratot, elmondta, hogy nagyon tetszik neki Gion, és hogy az iskolai éveire emlékeztette. Örültem, hogy Giont megszerette ezen a regényen keresztül, másrészt úgy tűnt, hogy sikeres volt a fordításom, ha már annyira élvezetesnek találta. Az ő munkája nagyon jelentős, mert a szöveg az ő munkája után a szerb nyelv tisztaságával, szellemiségével, zenéjével, ízével van áthatva.
A magyar olvasók nagyon szeretik ezt a regényt, iskolakönyvtárosként is ilyen visszajelzéseket tapasztal. Most a szerb olvasókhoz is eljut. Milyen reakciókra számít?
– Nagyon szeretném, ha a szerb olvasók kezében is hasonló hatást érne el, mint a magyar olvasóknál. A vágyam, hogy ez a regény a szerb tannyelvű tagozatokon is házi olvasmány legyen. A gyerekek kezébe kellene adni, a szerb ajkú gyerekek kezébe is, a regény témája miatt is, azért is, mert a természetben játszódik, egy csapat aranyos gyerek szerepel benne, szórakoztató is, de elgondolkodtató dolgok is történnek benne, az alakok tiszták. Ez a világ, amiben ezek a gyerekek élnek, sajnos a mai gyerekektől távolodik. Fontos személyiségfejlesztő ereje van, ereje lenne ennek a regénynek.
