Nyolcvanhét éves korában pénteken elhunyt Derek Walcott, a legidősebb Nobel-díjas író.
A Saint Lucia-i költő hosszú ideje beteg volt – közölte a család. A karibi térség jeles írója 1930. január 23-án született az Antillákhoz tartozó szigeten. Egyetemre Jamaicában járt, majd 1953-ban Trinidadra költözött, ahol bekapcsolódott a színházi életbe, többek közt kritikusként dolgozott. Rockefeller-ösztöndíjasként egy ideig New Yorkban tanult, majd Trinidadra visszatérve megalapította saját társulatát.
Több karibi országban is tanított, az 1980-as évektől pedig az Egyesült Államokban is: a Bostoni Egyetemen drámát és irodalmat.
Első verseskötete már 1948-ban jelent meg Huszonöt vers címmel. Ezt számos követte, köztük a Zöld fényben (1960), Az Öböl (1969), A tenger hullámai (1976) és az Omeros (1990).
A Nobel-díjat 1992-ben kapta meg, az indoklás szerint költészete szerencsésen ötvözte az európai és a karibi költészetet, mindezt afrikai lírikus elemekkel elegyítette, és gazdag költői képekkel tarkított ékes angol nyelven fogalmazott.
Derek Walcott kreol és angol nyelven írta verseit, ezenkívül számos színdarab, tévéjáték és egy musical szerzője volt. Kiemelkedő művei között tartják számon az Omeros című, 64 fejezetből álló karibi eposzt.
Drámái közül a legismertebbek az 1952-ben írt Harry Darnier, az 1970-es Majom-hegyi álmok és az 1978-as Emlékezés.
