– Ezt a könyvet nem én írtam, hanem a 19. század második felében Szabadkán megjelent lapok újságírói, szerkesztői. Én csak átböngésztem a korabeli sajtót – több száz újságot –, és a zenével kapcsolatos beszámolókat kiválogatva állítottam össze ezt a kötetet. S hogy minél objektívebb lehessek, gyakran szó szerint idéztem a korabeli újságcikkeket – írja előszavában Pekár Tibor, a Szabadka zenei élete a 19. század második felében című könyv szerzője. A kötetet az Életjel kiadó adta ki, és – mint a kiadványban olvasható – a szerző 70. születésnapja alkalmából jelent meg.
– Mozaikkockákból áll ez a könyv, s az teszi igazán izgalmassá, hogy nem lehet tudni, a kapott mozaikkép milyen mértékben tekinthető teljesnek. A korabeli tudósítók ilyennek látták, és így jegyezték fel a 19. század második felének eseményeit Szabadka városában. A mozaikkockák száma az évek számával gyarapodik, ami érthető, hiszen ha lassan is, de az idő előrehaladtával a kulturális élet is mindjobban fejlődött. A század közepén még csak a templom, a színház, a vendéglők és egy-két magánház falai mögül szűrődött ki a muzsika. A tanítóképző és a zeneiskola megnyitásával, valamint több egylet megalakulásával ez a helyzet lényegesen megváltozott. A farsangi mulatságokon kívül a szerb beszedák és bunyevác plélók, a magyar dalegyesületek házi dalestélyei már a komolyzene iránti érdeklődés fokozódásáról tanúskodnak. Az európai hírű művészek megjelenésével párhuzamosan az igények is egyre növekednek. Meglepően nívós koncerteket rendeztek olykor nemcsak a zeneiskolában, hanem a tanítóképzőben és a gimnáziumban is – olvashatjuk az előszóban. Pekár Tibor külön fejezetet szentel a komponista Gaál Ferencnek, aki Szabadka első számú zenésze volt abban az időben, és 1882-től nemcsak a zeneiskolát igazgatta, hanem vezető szerepet játszott a város szinte valamennyi zenei megmozdulásában.
A kiadvány az Életjel könyvek 154. köteteként jelent meg.
