Szabó Palócz Attila Visszapörgetés című, száznégy tárcát tartalmazó kötetének tartalma nem ismeretlen az újságolvasók előtt, mivel a könyvben megjelent írások szemelvények napilapunk hétvégi számaiban megjelenő, azonos címen futó sorozat anyagával. A tárcákat a szabadkai Életjel Kiadó jelentette meg.
– A kiadót jó gondolat vezérelte, amikor Szabó Palócz Attilát arra kérte fel, készítsen válogatást a tárcáiból. Ezek az írások kivételes szellemi kalandozást kínálnak az olvasónak, hasonlóképpen – és nem mellesleg – esélyt a tudásszerzésre, az ismeretek bővítésére, nemkülönben a honi dolgaink jobb megértésére. Szabó Palócz rendkívül széles terepen mozogva a művészetek sokarcú ,,legyezőjét” hajtja szét: irodalom, zene, képzőművészet, színjátszás, film; de ugyanolyan szenvedéllyel foglakozik a tévésorozatokkal, vagy mondjuk az internet világával is. Szívesen mélyed el – esszéírói formaművészettel – a régi görög és római kultúrákban, hogy aztán Vergiliustól egyenes út vezessen akár Shakespeare drámái, vagy éppen Danilo Kiš irodalmi munkássága felé. Netán személyes észrevételeit jegyzetelhesse egy imakönyvről, esetleg a macedón–magyar költői kapcsolatokról. A száznál több írás zöme klasszikus tárca, majd szép számmal akad művelődési tematikájú publicisztika, találhatók itt továbbá politikai indíttatású jegyzetek, bár ez utóbbiak is rendre valamely kulturális szegmentumhoz kötődnek – írja a kötet hátlapján megjelent recenziójában Sinkovits Péter.
A Szabadkai egyházmegye templomi betlehemei
Minden katolikus felnőtt egyik legkedvesebb emléke a gyermekkori karácsonyok hangulata, de külsőségei is. Ezen emlékek egyike a templomi betlehem. (Habár a betlehemek ,,időt- és plébánost állók””, mégsem foglalkozunk velük, vagy talán éppen ezért kerülnek ki az érdeklődésünk köréből. Meglepő, hogy a plébánosok is igen keveset tudnak a betlehemük történetéről, ugyanakkor a néprajzosok körében is szinte tabula rasa. Könyvünk ezt a mulasztást próbálja pótolni. Megelégedésünkre szolgálna, ha (tőlünk sokkal illetékesebbek) folytatnák a megkezdett munkát, és új adatokkal szolgálnának – írja egyebek között bevezetőjében a szerző, dr. Czékus Géza.
– A tanár úr kézirata vallási életünk egyik vizuális szegmensét tette megvizsgálódása tárgyul, arról ad sok és főként új információt. Honi úttörő jellege pedig csak alátámasztja a könyv hozadékát – olvasható dr. Silling István recenziójában. Hézagpótlónak, informatívnak és maradandónak nevezte e kiadványt a másik recenzens, dr. Rokay Zoltán is. A könyvet a Magyar Tannyelvű Tanítóképző kar jelentette meg.
Jajistenem
Kovács Jolánka gyermeknovelláit minden szülőnek és pedagógusnak el kellene olvasnia.
– Ha őszintén fordulunk a gyerekekhez, megnyílnak, mesélnek, elmondanak mindent a saját szemszögükből – gyermeteg őszinteséggel. (…) Nyilván gyermekként másként élhető meg az ínséges élet. Mert a novellák többsége a szegénységet, a kilátástalanságot, az egy helyben topogást, a megváltoztathatatlant tükrözi. A haláleset, a halál közelsége mintha éppen a szegénységben élőket kerülgetné, több novella is ezt a témát boncolgatja: hogyan éli meg a kistestvér halálát a gyermek, vagy a felnőtt, az egyik novellában történetesen a szülő, az apa. A gyermekmonológokban a maga egyszerűsége szerint magyarázza a főhős az eseményeket. Néha mosolyogva döbben rá az olvasó, hányszor hall ő maga is hasonló őszinte mesefoszlányokat, ha elvegyül a gyerekek között, hisz ők még gátlások nélkül ki tudják mondani a jót, a rosszat, rákérdeznek a megmagyarázhatatlanra, a hihetetlenre, rácsodálkoznak az általuk még nem ismert emberi magatartásokra, a szégyen fogalmára akár, vagy értelmetlenül felveszik a harcot a guberálásra kényszerítő anyával... – olvasható Kónya-Kovács Otília recenziójában. A könyv a Sziveri János Művészeti Színpad kiadásában jelent meg.
Magánykő
Czirok Attila Magánykő című verseskötetéből idézzük kedvcsinálónak az (Elő)fohász című verset:
ne hagyj bennem több kétséget
sem halvány szálaiban
gyarlóságot
akár elhagyatott falvak fölött
az éjjel csöndje
elnehezül mögöttem a múlt
ne hagyj bennem
árnyékként megbúvó rémületet
teremtettél s adtál
a legtisztább virágodból
csontig égtek az emlékek
mutattad utam és vezettél
virágodhoz mint tiszta nőhöz
tiszta nőhöz mint mély kúthoz
hol sivatag volt és homok
adtad e kutat nekem uram
ne hagyj bennem többé
szomjúságot
A kötetet a Sziveri János Művészeti Színpad jelentette meg.