Az I. világháború kitörésének 100. évfordulójáról Koczka József naplójának közreadásával emlékezik meg az újvidéki Forum Könyvkiadó Intézet Híd Könyvtár sorozata keretében. A kötetet Csorba Béla rendezte sajtó alá.
Ki volt Koczka József? A Jászapáti és Vidéke című hetilap 1914. december 13-ai száma írja: „Hősi halál. Koczka József orvosnövendék, Koczka István Jászapáti téglagyáros fia, aki mint a 68. gyalogezred önkéntes szanitesz-káplárja a háború kitörése óta a szerb harctéren teljesített szolgálatot, a múlt hónap közepén, amikor a segélyhelyen sebesülteket kötözött, egy golyótól találva hősi halált halt. A rokonszenves fiatalember halála igaz részvétet keltett városunkban, ahol derék szüleit mindenki tiszteli... Fiatal életét gyönyörűen fejezte be. A harcmezőn, hivatásának gyakorlása közben érte a halál. Megérdemli, hogy emléke soká éljen közöttünk.”
Csorba Béla előszavából ugyanakkor kiderül, hogy három évvel ezelőtt került kezébe a napló, amikor Temerint képviselve Jászapátin járt. Temerin magyar lakosságának ugyanis 18. századi felmenői jelentős számban a Jászságból s azon belül Apátiról érkeztek új lakhelyükre. Jászapáti múltjának és szellemének kiváló ismerői, Szikszai Mária és Molnárné Szikszai Klára mutatták meg a füzetecskét – a halványuló, de többnyire jól olvasható sorokkal –, melyet családi ereklyeként őriznek, hiszen a naplóíró nagyapjuk testvére volt.
A napló kézirata 1914. november elején véget ér. Száz év távlatából is rendkívül izgalmas olvasmány, noha egy pillanatig sem készülhetett széles olvasóközönségnek. Íme egy részlet: „Tegnap erősen kikaptak a szerbek. Potiorek állítólag Belgrádhoz közel jár. Pancsovánál honvédek jöttek át a Dunán, s az hírlik, kiürítették Zimonyt a szerbek, fent a balszárnyon egész biztosan kaptunk megerősítésül egy fél brigáde-ot, s így most már ők lesznek bekerítve. Az hírlik, rengeteg halottjuk és sebesültjük van... Du. 2 órakor abmars Urbanovcira [valójában Ugrinovcira], ott meghálunk egy nyitott kocsifészerben. Ebéd-vacsora nem volt, egy kevés kenyéren rágódunk. Útközben a harc nyomai, srapnelköpenyek, zünderek, sírok – sőt temetetlen hullák.”
