Szabadka köztéri szobrait, illetve szökőkútjait, csobogóit, emléktábláit és emlékjeleit, valamint közkeresztjeit bemutató sorozatunk után egy új sorozatot indítunk útjára, amelyben Szabadka utca- és térneveit mutatjuk be. Kiknek a neveit viselik városunk utcái és terei? Kik voltak ezek a személyek? Kiknek a neveit viselték korábban ezek az utcák? A többi között ezeket a kérdéseket igyekszünk megválaszolni. Eközben pedig az utcák kialakulásának története és Szabadka múltja is feltárul majd e sorozatban.
A Lajčo Budanović püspök utca a Gát helyi közösségben található. A Zombori úttól a Makszim Gorkij utca végén lévő kanyarig húzódik. Az utca Bácska neves egyházszervezőjének nevét viseli.
Lajčo Budanović vagy ahogy a magyar szakirodalomban szerepel a neve, Budanovich Lajos 1873. március 27-én született Bajmokon, előkelő bunyevác családban. Az általános iskolát szülőfalujában végezte el, a középiskolát Szabadkán és Kalocsán. Ugyancsak Kalocsán végezte el a papi szemináriumot is, majd 1897. június 24-én pappá szentelték. Ez után a többi között Hercegszántón, a szabadkai Szent György-plébánián, Újvidéken és Baján volt káptalan. A szerb csapatok bevonulását követően, 1920. január 12-étől volt a szabadkai Szent Teréz-plébánia plébánosa. Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békediktátum egyházi viszonylatban is új helyzetet teremtett, ugyanis a Kalocsa-Bácsi érsekség területének kétharmada az újonnan alakult délszláv államhoz került. Tekintettel arra, hogy az érsekség központjával, Kalocsával és az ott székelő érsekkel a kapcsolattartás szinte lehetetlenné vált, a Szentszék 1923. február 10-én az elszakadt bácskai részekből létrehozta a Bácskai Apostoli Kormányzóságot. Ennek élére Lajčo Budanovićot nevezték ki, akit 1927-ben püspökké szenteltek fel. Lajčo Budanović egyházszervezőként sokat tett a Kormányzóság kiépítésért és azért, hogy az itteni hívek az új helyzetben is zavartalanul folytathassák hitéletüket. Kiépítette a Kormányzóság intézményeit, megalapította a Paulinum Kisszemináriumot, ami 1945-ig működött, több új templom építését kezdeményezte. Ebben az időben látványosan növekedett a lelkészek száma. 1936-ban összehívta a Kormányzóság első szinódusát, amelyen elfogadták a Kormányzóságnak irányt adó, 50 prokánont tartalmazó Codex Bachiensis-t (Bácskai Törvénykönyv). A magyar csapatok bevonulása után a Szentszék 1941. június elsejével Lajčo Budanovićot felmentette tisztségéből, a magyar hatóságok pedig internálták őt, és házi őrizetben várta meg a háború végét. A II. világháború befejezését követően ismét a Kormányzóság élére került. Haláláig, 1958. március 16-áig vezette a Bácskai Apostoli Kormányzóságot. Kívánsága szerint a Szent Teréz-templom Nagyboldogasszony-oltára mellé temették el. Utóda, addigi segédpüspöke, Matija Zvekanović (Zvekanović Mátyás) lett. A Kormányzóság végül Szabadkai Egyházmegye néven 1968-ban emelkedett püspöki rangra. Bár ezt Lajčo Budanović már nem érhette meg, ennek ellenére az egyházmegye atyjának tekintik őt.
A Lajčo Budanović püspök utca 1918 előtt a Majláth utca nevet viselte, majd 1918 után a Pletikosić nevet kapta. A II. világháborút követő években Romanija utca volt a neve. Szabadka Község képviselő-testülete 2003. november 10-én megtartott 34. ülésén meghozott határozata alapján aztán a Romanija utca 2007-ben felvette a Lajčo Budanović püspök nevet, amelyet azóta is visel.
Nyitókép: Az utca Bácska neves egyházszervezőjének nevét viseli (Patyi Szilárd felvétele)
