Beke Ottó a szabadkai Tanítóképző Kar tanára, kritikus:
Most kezdtem el olvasni Kontra Ferenc Angyalok regénye című könyvét. Ezt megelőzően Farkas Péter Nehéz esők című művét olvastam. A nyár további részében Dan Simmons Endymion című regényét fogom olvasni. Vannak olyan írók, akiknek az alkotásait figyelemmel követem, ilyen például Kontra Ferenc prózaírói munkássága vagy Dan Simmons művei.
*
Fekete J. József a Magyar Szó munkatársa, kritikus:
Éppen szabadságon vagyok, és ilyenkor pótolom be a folyóirat-lemaradásom, két–három hónapra visszamenőleg lapozom a hozzám érkezett lapszámokat, de van köztük friss is, pl. a Forrás dupla száma, amiben írók írnak írókról. Mai szerzők egykoriakról, mai nyelven a hajdaniról. Izgalmas. Az imént kerültem utolsó oldalára Ferdinandy György A francia asszony című kötetének. Ferdinandy kifejezetten nyári olvasmány, elvezet az idegen-lét intim világába, nem erőszakos, nem tudálékos, úgy mesél, mintha a kezdetektől fogva ismerné olvasóját. Több könyvét olvasva úgy hittem, mindent tudok róla, amit elmondhat magáról. Úgy, haveri stílusban. Aztán csak fogtam ezt a kötetét, amiben több évtized elbeszéléseiből válogatott, a szövegek regénnyé álltak össze. Hontalanság, identitásválság, szerelem, csalódás, kényszerlét, de minden a beletörődtem megéltségébe pólyázva. Előtte azt hittem, nekem már nem kell Ferdinanyt olvasnom, tévedtem. Holnap reggel ismét elbeszélésekkel indítok: Mezey Katalin legújabb kötetével. Antalovics Péter Örökszoba c. verskötete a csemege a szabadságom végnapjaira.
*
Markovics Annamária az MTI belgrádi tudósítója, kritikus:
Szinte mindig kortárs magyar irodalmat olvasok, mivel angol szakot végeztem, nagyon hosszú ideig csak angol nyelvű szövegeket olvastam, s elkezdtem érezni, ahogy beszűkül a szókincsem. Jelenleg Oravecz Imre Ondrok gödre című könyvét olvasom. A közelmúltban Borbély Szilárdot, Tóth Krisztinát, Esterházy Pétertől az Egyszerű történet vessző száz oldal című művének mindkét változatát, valamint Barnás Ferenctől A kilencedik című regényét olvastam. A kortárs magyar irodalmat mindig követem, természetesen nem a ponyváról, hanem minőségi irodalomról van szó.
*
Orosz Attila református esperes:
Amennyire az időm megengedi az idén nyáron többnyire teológiai szakirodalmat tanulmányoztam, olvastam. Ilyeneket pl. Kiss Jenő: Hármasban isten színe előtt; Papp Vilmos Toronyirányt; Edwin H. Friedmann Nemzedékről nemzedékre, ami nem szakirodalom, az Pomogáts Béla Régió Európában: A Vajdaság c. tanulmánykötete. A napilapok, folyóiratok közül rendszeresen olvasom a következőket: Magyar Szó, Családi Kör, Református Szemle, Reformátusok Lapja stb.
*
Dr. Silling István nyugalmazott egyetemi tanár, néprajzkutató:
Az idei nyár eddigi részére bőségesen elegendő olvasmányom volt a Könyvhéten vásárolt friss magyar nagyregény, Závada Pál Természetes fény című műve. Egy vegyes lakosságú falu lakosságának a II. világháborút megelőző békéje, a háborús évek, a lakosságnak a harcokban, a fronton, az orosz fogságban való részvétele, a holokauszt iszonyata, a szülőföld elhagyásának kényszere mind-mind olyan súlyos olvasmányt jelentettek, és annyira aktuálisan hatottak, hogy a napi sajtót kivéve már másra nem is volt se kedvem, sem időm.
*
Dr. Szűts Zoltán, irodalomtörténész, médiakutató, főiskolai tanár, KJF Budapest:
Mit olvasok? Idén nyáron internetes kommunikációval és médiával, okosvárosokkal, digitális pedagógiával kapcsolatos tanulmányokat, gazdasági és politikai elemzéseket, Csenge lányom rajzai mellé írt szövegét és Garfield képregényből egy képsort Nimród fiamnak minden reggel óvoda előtt a Nagyvárad téren, illetve feleségem Facebook-üzeneteit. Ezenkívül gasztronómiai témájú írásokat.
Miből olvasok? Főleg internetes adatbázisokból elérhető tudományos folyóiratokat és gasztroblogokat notebook képernyőről vagy táblagépről, a gazdasági és politikai elemzéseket pedig nyomtatott sajtóból. A papír ugyanis időigényes. A papíralapú elemzéseket szerkesztők olvassák el, és a nyomtatott sajtónak költsége van. Így talán ezek a cikkek hitelesebbek, és több háttérinformációval bírnak. Az online felületnek éppen az az áldása és átka, hogy bárki írhatja.
Miért olvasok? Mert kíváncsi vagyok, és úgy érzem, rengeteg dolog van, amit nem tudok, de szeretnék megismerni.
Miért nem olvasok (szépirodalmat)? Mert ha egy vers, novella, regény rossz, akkor kidobott idő elolvasni. Ha jó, akkor sajnálom, hogy nem én írtam. Rossz érzés. De rögtön cáfolni kell magam, persze, így nem pontos, hogy nem olvasok szépirodalmat. A barátoktól kapott dedikált példányokat elolvasom, és ha jó a szöveg, recenziót írok róla. Ha nem, akkor időhiányra hivatkozva nem írok róla.
