A Létünk 2010-ben három folytatásban tette közzé K. József (1897–1969) emlékiratainak a folyóirat részére – Csorba Béla és Ökrész Károly által – rendelkezésre bocsátott részleteit. A szemelvényekhez – miként most a teljes szöveganyaghoz – ugyancsak ők fűztek jegyzeteket, illetve ők vállalták a szöveg gondozását is. „K. József kézírásának egységes mivolta azt a benyomást kelti, hogy emlékeit egy ültében írta meg, mint ahogy, véleményünk szerint, az olvasó, ha majd könyv alakban egyszer kezébe veheti, az emlékek elevenségének köszönhetően egy ültében fogja elolvasni” – olvashatjuk az egyik jegyzetben, ami ékes bizonyítéka annak, hogy K. József első világháborúról szóló emlékiratai kiadásának terve, már akkor, 2010-ben megfogalmazódott mind a folyóirat szerkesztőjének, mind a szöveget közreadók gondolataiban.
Emlékeit K. József, az első világháború frontjait megjárt közlegény – noha feltételezhetően létezett emlékiratainak egy elsődleges, feljegyzésekből álló, mára virtuálissá vált előzménye – az 1940-es években vetette papírra. Az újabb háborús eszkaláció okán talán nem is véletlenül érzett késztetést arra, hogy az első világháború történéseinek, eseményeinek kisemberi mivoltában megélt élményeit, átéltségeit és tanulságait leírja. Az első világháború kitörésének századik évfordulója 2014-ben több más emlékiratot és naplót is felszínre hozott (többek között a Létünk 2014/2-es számában is napvilágot látott egy világháborús „naptár”, amelynek szerzője az ugyancsak temerini tüzértiszt, Frei Antal volt), amelyekkel K. József memoárja – különösen az emberi értékek és humánum mélységes átéltsége révén – „élénk” diskurzust folytat. De – s remélhetőleg ez lesz ennek a kötetnek az egyik legnagyobb hozománya – a magyar irodalom történetének vonatkozó műfaji sorába, a háború poétikájának szöveghálójába is (pl. Vajda János Egy honvéd naplójából) is sok szállal, értékrendbeli kötődéssel illeszkedik.
A sorozatszerkesztő Bence Erika. A szöveget gondozta, a bevezetőt és a jegyzeteket írta: Csorba Béla és Ökrész Károly.
