Nyolcvan évvel első megjelenése után új kiadásban kerül a könyvesboltok polcaira Ernest Hemingway Afrikai vadásznapló című munkája a Nobel-díjas amerikai író fia és unokája jóvoltából.
Az 1935-ben publikált mű, amelyet Hemingway irodalmi kihívásként élt meg, egy nagy afrikai vadászat kalandjait meséli el. A Truman Capote Hidegvérrel című nem fikciós regényét évtizedekkel megelőző írásával Hemingway azt akarta bizonyítani, hogy egy teljes mértékben igaz történeten alapuló könyv képes felvenni a versenyt egy képzelőerő szülte írással.
Az Afrikai vadásznapló új kiadását megelőzően a Hemingway-hagyaték a Vándorünnep, a Fiesta (A nap is felkel) és a Búcsú a fegyverektől című írások újrakiadásához is hozzájárult.
Hemingway unokája, Sean Hemingway egy előszóval, míg az író fia, Patrick Hemingway - aki kisfiú volt, amikor szülei Afrikába utaztak -, személyes emlékeivel járult hozzá az új kiadáshoz, amelyet fényképek, korai vázlatok és az író akkori felesége, Pauline Pfeiffer naplója is gazdagítanak.
- Ő nem túl ismert személy, ezért nagyszerű, hogy fennmaradt tőle némi írás - mondta a közelmúltban nagyanyjáról, Ernest Hemingway második feleségéről Sean Hemingway.
Pfeiffer feljegyzéseiből kiderül, hogy az Afrikai vadásznapló nem teljesen hű a tényekhez, az író például változtatott néhol a kronológián. A naplóból egy majdnem tragédiával végződő esetre is fény derül - az író fegyvere leesett egy autóról és elsült - , amely Hemingway Francis Macomber rövid boldogsága című művét ihlette.
Az Afrikai vadásznaplót számos kritika érte a múltban amiatt, hogy részletesen tárgyalja az állatok leölését és a szerző személyes élményeinek háttérfüggönyévé redukálja a kontinenst és lakóit.
