Csík Mónika (Molnár Edvárd felvétele)
Csík Mónika Pópopó és Totyka című könyve a legnépszerűbb olvasmány az alsósok körében a szabadkai Városi Könyvtár népszerűségi listája szerint. Mi érinti meg és mi ihleti meg a gyerekeket? Mi köszön vissza a gyerekrajzokon egy-egy történet elolvasása után? Hogyan fordítható az olvasás hasznára az internet világa? Mindezekről beszélgettünk a nagy sikerű mesekönyv szerzőjével.
A Pópopó és Totyka című könyved vezeti az alsósok körében a népszerűségi listát a szabadkai Városi Könyvtárban. Ez is mutatja, hogy sikeresen szólítod meg a gyerekeket. Mi a te módszered erre? Kipuhatolható-e például, hogy a gyerekeknek melyek a kedvenc figurái vagy hogy milyen témákkal lehet leginkább közel jutni hozzájuk?
– Többször is megesett már, hogy író-olvasó találkozóra érkezvén egy-egy oviba, iskolába, alkalmi tárlattal fogadtak a vendéglátók. A pedagógusok ugyanis kedvcsinálóként megismertettek a gyerekekkel a kötetből egy találomra választott történetet, a kicsik pedig lerajzolták kedvenc jelenetüket a hallott meséből. Vidám kis rajzok születtek, sokféle témában. Úgy tűnik, a pöttöm mesehallgatókat a legapróbb részletek, akár egy macskamintás bögre vagy egy pókemberes kerékpár is megihleti, kreativitásuk lenyűgöző. A kötetlen beszélgetések során pedig kiderül, mit tartanak érdekesnek, viccesnek, esetleg ijesztőnek. Volt olyan gyerek, aki bevallotta, hogy félt a kéményseprűs mesét hallgatva, a robotostól viszont felbátorodott. Örülök, ha a beszélgetés végeztével érdeklődve forgatják a mesekönyvet, simogatják, nevetgélnek a rajzokat látva. A könyvtári adatok tükrében pedig úgy tűnik: olvasgatják is.
Az internet világa, a televízió készen kínálja az ingergazdag, villódzó, pörgő képeket. Mit gondolsz, a gyerekeknek íróknak meg kell – és ha igen, akkor hogyan – ezzel küzdeniük? Egyáltalán ellenfélnek tekinthető-e még az internet, a televízió vagy kiaknázható a pozitív oldala?
– Felesleges hadakozni a technikai vívmányok kínálta pörgő, ingergazdag szájbervilág ellen, hisz ami nekünk, felnőtteknek sokszor még újszerű, furcsa, az a gyerekeknek természetes. Játékként tekintenek az elektronikai kütyükre, bátran szörfölnek a világhálón, számukra elképzelhetetlen az ezt megelőző, „régimódi”, internet előtti kor. Az írónak is alkalmazkodnia kell a gyerekek igényeihez, alkotásait elektronikusan is elérhetővé téve. Társszerkesztője vagyok az Író Cimborák gyermekirodalmi blognak, s azt tapasztalom, egyre nagyobb a weben elérhető irodalom iránt az érdeklődés. Pedagógusok, szülők, gyerekek látogatják a honlapot, friss, kortárs irodalmi alkotások után kutatva, s esetleg ötletet gyűjtve, hogy mely szerzők köteteit érdemes nyomtatásban megvásárolni. A webfelületeknek köszönhetően sikeresebben népszerűsíthető és elérhetőbbé válik egy-egy alkotás, de a papírformátumnak és a személyes találkozásnak író és olvasója között még mindig megvan a varázsa.
Verseket és meséket is írsz. Ilyenkor ugyanaz az alkotó munkálkodik benned, vagy másként működsz versíróként mint meseíróként?
– Nemcsak versíróként és meseíróként, hanem novellistaként vagy publicistaként is ugyanaz az alkotó ül le kedvenc írósarkába a számítógép mellé (nagy, sárga, cicamintás bögréjét maga mellé téve), legfeljebb más beszédmódot használ. Ami mindegyik műfajban közös, az a játékosság és a finom humor. Legalábbis az alkotó hajlamos erre törekedni.
Most nyilvánosságra került, így eljutott hozzád is a könyvtár népszerűségi listája, de egyébként sikerül-e nyomon követned, hogy a könyveidet hol, mennyire forgatják? Mennyire élő a kapcsolattartás ilyen szempontból például a könyvtárak és a kortárs szerzők között?
– A kiadók rám vonatkozó eladási adatait ismerem: első gyermekverskötetem, a Mákvihar, tudtommal az utolsó darabig elfogyott, legfeljebb magyarországi könyves webáruházakban kapható néhány átszállított példány; a Pópopó és Totyka mesekönyvet hasonlóképp – három hónap alatt elkapkodták, anyagiak hiányában kérdéses, hogy bár igény lenne rá, megér-e második kiadást. Könyvtári olvasottsági adatok, az általad említett kivételével, nem jutottak el hozzám, viszont folyamatos fellépési felkérések érkeznek, amely jelzi, hogy érdeklődnek a könyveim iránt. Legújabb gyerekverskötetem, a Miféle zergetoll? idén jelent meg, csütörtökön, november 26-án tartjuk a szabadkai ősbemutatóját, a tartama mégsem lesz minden olvasó számára teljesen új, hisz a könyvben található, folyóiratokban korábban publikált versek közül néhány már elhangzott különböző szavalóversenyeken. Jó hír, hogy nemcsak olvassák, hanem szavalják is a gyerekek e verseket. Megírásuk után saját útjukra engedett kis költeményeim eszerint a legjobb kezekbe kerülnek.
Nyitókép: Csík Mónika (Molnár Edvárd felvétele)
