Szerda este az újvidéki Művészklubban vendégeskedett az egyik legnagyobb magyar könyvkiadó, a budapesti Magvető. A Híd Kör Egyesület által életre hívott KulturPass elnevezésű rendezvénysorozat hatodik állomásán Fehér Dorottya és Kelemen Emese faggatta a Magvető munkatársait, Szegő János szerkesztőt, valamint Szilasi Lászlót és Potozky Lászlót, akiknek szépirodalmi kötetei a kiadónál jelentek meg. A beszélgetés során megismerkedtünk a könyvkiadó történetével; 1955-ben alakult, a kiadói politikája folyamatosan változott, és a rendszerváltás igencsak komoly kihívás elé állította mind a kiadókat, mind a szerzőket, akiknek már maguknak is ki kell venniük a részüket a kötetek reklámozásából, népszerűsítéséből. Mára presztízzsé vált a kiadónál megjelenni, és Potozky elmondása szerint minden magyar szerző álma, hogy művei a Magvető gondozásában jelenjenek meg. Szóba került Morcsányi Géza, a kiadó korábbi igazgatója, aki több évtizedes munkája alatt igen nagy hatást gyakorolt a fiatal és kevésbé fiatal szerzőkre. Morcsányi mellett a kiadó másik legendás alakja Bezúr Györgyi műszaki szerkesztő, aki több évtizede a pályán van, és Szegő elmondása szerint a kisujjában van az egész szakma.
Szegő János, Szilasi László és Potozky László (Fotó: Benedek Miklós)
A kiadóval való első találkozásként Szilasi a Szép versek antológiát nevezte meg, ami azzal keltette fel a figyelmét, hogy a kötetben a szerzők képeit is közölték. Ez jelenleg is így van. Mint megtudtuk, a 2016-os kiadás már készül Szegő János szerkesztésében. Potozky elmondása szerint a legendás kolozsvári kávézóban, a Bulgakovban találkozott először a kiadó nevével, méghozzá Dragomán György A fehér király című műve kapcsán.
Egy kiadó esetében természetesen nagy hangsúlyt kapnak a példányszámok is. Szegő elmondása szerint van egy minimum, amire szükség van ahhoz, hogy az egész ország könyvesboltjait le tudják fedni. Regényből ez 1000–1500 példány, míg verseskötetből 800 és 1000 között mozog. Utóbbiról azt a megállapítást tette, hogy úri hóbort, és kiadásuk egyáltalán nem gazdaságos, de szükségét érzik annak, hogy líra is megjelenjen. Megtudtuk, hogy regények esetében sem minden kiadás gazdaságos, de vannak olyan húzónevek, mint például Esterházy Péter, Krasznahorkai László, vagy a külföldiek közül Cormac McCarthy és Ljudmila Ulickaja, akik pozitív irányba mozdítják el a cég működését. Talán a szerda esti bemutatkozáson sem véletlenül két regényíró volt jelen. Bár Potozky novellistaként indult, mint mondta, minden álma az volt, hogy regényeket írhasson, és most már az első regény után marad is ennél a műfajnál. Szilasi korábban nagy szerepet vállalt a tudományos életben, mára azonban úgy gondolja, hogy a tudomány nyelve szűk, és inkább regényben, az utóbbi időben pedig kisregényekben tudja elmondani, amit akar.
A KulturPass sorozata ezzel a rendezvénnyel nem ért véget, a következő szemeszterben továbbra is új vendégekkel igyekszik közelebb hozni hozzánk, vajdasági magyarokhoz a magyar irodalom egy-egy jelentős intézményét.
