A szabadkai városháza torony alatti emléktárgyboltjában az EmArt képzőművészeti műhely idén is megnyitotta immár hagyományosnak tekinthető őszi tárlatát. A műhely kis képzőművész-palántái CD-karcokon keresztül engednek betekintést saját gyerekvilágukba. A kiállított alkotások ugyanakkor tükrök is egyben, környezetünknek a gyermeki látásmód által megörökített lenyomatai.
Grubanov Martinek Emíliával az általa vezetett műhely megalakulásáról és az ott zajló alkotómunkáról, a tárlat anyagáról, a tanárnő megítélése szerint fontos pedagógiai elvekről és a gyermeki kreativitás csodáiról beszélgettünk.
Bartol Brigitta
Az EmArt műhely neve gyakran felbukkan különböző képzőművészeti versenyek, tárlatok kapcsán, az ide járó képzőművész-palánták díjak sokaságát tudhatják magukénak. Honnan indult ez a kezdeményezés, és hol tart most a műhely, a kezdeti célkitűzések tükrében?
– Az EmArt képzőművészeti műhely 2002 februárjában 12 lelkes kisdiákkal kezdte meg működését a Szaghmeiszter család nyomdájában Studio Bravo néven, majd 2007-től az EmArt nevet vette fel. Jelenleg 62 tagja van. A legfiatalabb négyéves, a legidősebb tizennégy. Öt csoportban, heti egy alkalommal folyik a munka. A növendékek különféle technikákkal ismerkedhetnek meg. Az idősebbek a grafikai technikákat (mint amilyen a linómetszés, a CD-karc) részesítik előnyben, a kisebbek pedig a vegyes technikával foglalkoznak szívesen.
A műhely lassan kilenc éve működik. Ez kevés idő ahhoz, hogy az ember olyasmivel dicsekedjen, hogy egyik-másik tanítványa művészként alkot. Most még csak azt emelhetem ki, hogy három volt növendékem tavaly végzett a szabadkai Politechnikai Középiskola grafikai végtermékek tervezési szakán. Közülük egy sikeresen felvételizett az újvidéki Művészeti Akadémiára, egy diáklányom pedig harmadéves a zentai Bolyai Gimnázium képzőművészeti szakirányán.
Mindemellett persze ott a sok sikeres pályázati eredmény és nem utolsósorban a tárlatok, kiállítások.
Eszerint a rajzpályázatok inspirációt, ösztönzést jelentenek a gyerekeknek, ahol rendszeresen megmérettethetik tehetségüket, kreativitásukat, s az elért eredmények folyamatos visszaigazolások, melyek a választott út helyességét igazolják?
– A gyermekrajzok különleges bájjal bírnak. Tele vannak olyan frissességgel és őszinteséggel, melyet sok művész hiába próbál megszerezni évekig. A rajzpályázatok – legyen a hazai vagy nemzetközi – lehetőséget adnak a gyerekek számára, hogy olyan módon kommunikáljanak, amely a faj, a nyelv és a kultúrák felett áll. Ezt szem előtt tartva tanítványaim alkotását rendszeresen küldöm versenyekre.
Minden díjnak, elismerésnek nagyon örülünk, de számomra mégis azok a legjelentősebbek, amelyek olyan megmérettetésekről érkeznek, ahova a világ ötvennél is több országából több tízezer munka is befut. Ilyen az indiai, a kínai, a japán, a lengyel nemzetközi pályázat. Ezeken helyezést elérni igazán nagy szó, végtelenül nagy elismerés diáknak, tanárnak egyaránt. Felsorolni is nehéz lenne ezeket a díjakat, hisz sok van belőlük. A tavalyelőtti, valamint a tavalyi tanévben is megközelítőleg 150 díj, oklevél, tárgyi jutalom, érem érkezett a műhely címére. S persze azt sem mellékes, hogy már három tanítványom részesült a tartományi végrehajtó bizottság elismerésében a képzőművészet terén elért eredményeinek köszönhetően.
Megemlíteném még a portugáliai pályázatot is. Igaz, hogy ide két-három ezernél több gyermekmunka nem fut be, de a szervezők évente egyhetes alkotótáborba invitálják meg tíz iskola, illetve műhely háromtagú csapatát. Büszkén mondom, hogy nekünk a tizenegyből nyolc alkalommal sikerült bekerülni a legjobb tíz közé, s művészeti iskolákkal egyetemben mi is ott lehettünk, alkothattunk – s díjakat is kaptunk az öt nap alatt elkészített alkotásokért. Sajnos az idén nem tudtunk kiutazni Portugáliába.
Boros György grafikus a tárlat egyik értékének azt tartja, hogy a gyerekek igyekeznek megőrizni a grafika, azon belül is a rézkarc technikáját. Miért éppen ezt a technikát választották a tárlat darabjainak elkészítésekor, és miben áll a lényege, különlegessége?
– Az iskolai képzőművészet-oktatásból sajnos kimarad a grafika mint tananyag, úgyhogy egyfajta hiánypótlásnak is tekinthető az említett technika műhelybeli alkalmazása. A tárlat anyaga CD-re készített karcokból állt össze. Ez tulajdonképpen a linómetszettel és a rézkarccal rokonítható, a különlegessége pedig főként abban áll, hogy használt CD képezi a munkalapot, tehát újszerű, a fiatalokhoz is közelebb álló technikát alkalmazunk, amellyel könnyű bánni.
CD-karcot három évvel ezelőtt láttam először egy internetes oldalon. Nagyon megtetszett, s eldöntöttem, hogy én is kipróbálom a gyerekekkel. L. Ritók Nórától, egy kedves kolléganőtől kaptam hozzá technikai tanácsokat, és belevágtunk.
Korsós Karolina
Jasmina Jovančić Vidaković grafikus a megnyitó alkalmával az alkotások jellegzetes kör formájára, illetve a képzőművészetben rendhagyónak számító CD-alap használatára hívta fel a figyelmet. Mennyiben befolyásolta ez az újszerű anyag és formátum a gyerekek kreativitását?
– A kompozíció megszerkesztése kicsit nehéz a körformánál a lemez közepén lévő lyuk miatt. A gyereknek nagyon meg kell gondolni, hogy miként is készítse el a rajzot, hogy pl. az a bogár, lepke, teknős, víz alatti világ képe ne csorbuljon. A kicsiknél több, a nagyobb gyerekeknél kevesebb segítség kellett. Szinte minden gyerek örömmel dolgozott a lemezre, sokuknak kedvence is lett. Jómagam is elégedett vagyok a kiállítás anyagával.
Manapság divatos a természettől való eltávolodásról, a gépesített világ térhódításáról, az emberek elidegenedéséről beszélni, ennek cáfolataként minden egyes kiállított alkotás az állat- és növényvilágot, a természet szépségeit, az összhangot, a harmóniát tükrözi. Melyek azok a témák, amelyek a gyerekeket leginkább foglalkoztatják, és fellelhető-e már a gyermeki alkotásokban a fenn említett társadalmi kórkép lenyomata?
– A műhelyben nincs szabad téma. Az eddigi tapasztalatom azt mutatja, hogy ha a gyerekeknek azt mondom: rajzoljanak, amit akarnak, akkor legtöbbször nem tudnak mihez kezdeni, nem alkotnak, hanem tanácstalanul üldögélnek, s múlatják az időt. Ezért minden foglalkozáson felkínálok a gyerekeknek néhány témát, s ők azok közül választanak. A környezet, a természet az egyik kedvenc. Szívesen ábrázolják azt, ami körülveszi őket, meglátják és megörökítik a világunk szépségeit.
Az idei év a biodiverzitás éve, ezért e pályamunkák elkészítésekor a növény- és állatvilágra összpontosítottunk. Mivel számtalan nemzetközi versenynek is ez volt a témája, az elkészült nyomatokkal pályázni is tudtunk.
Három évvel ezelőtt Szabadka jellegzetes épületeit, utcáit igyekeztünk CD-re vinni, a tavalyi kiállításunk témája ugyancsak ez volt, azzal a különbséggel, hogy a munkák sörösdobozlemezre készültek. A sörösdobozokat és a sérült CD-ket maguk a gyerekek hozzák. Általában jól fogadják ezeket a nem mindennapi ötleteket, serkenti a kreativitásukat, mindeközben a környezetvédelemre, a környezettudatos viselkedésre is szoktatjuk őket az újrahasznosítható anyagokkal való munka segítségével.
Egyes vélemények szerint nemcsak a különösen tehetséges embereknek kellene valamilyen művészeti ággal, például képzőművészettel foglalkoznia, hanem műkedvelői szinten mindenkinek ajánlatos lenne, mivel az önkifejezés elősegítésével tudatosabb egyénként könnyebben vehetők a hétköznapi akadályok. Megfigyelhető-e a képzőművészetnek a diákok magatartására, világlátására gyakorolt hatása?
– Fontos a gyerekek vizuális önkifejezésének a fejlesztése, mely összefügg a kreativitásra való neveléssel. Ezek az egész személyiségre kihatnak, hiszen az alkotás, az elért és megszerzett sikerélmény nagyon kedvező hatást tud kifejteni. Persze nemcsak a kis művészpalánták, hanem a kiállításainkat, tárlatainkat látogató gyermekek is sokat nyernek a kortársaik által készített munkák megtekintésével, hisz bátorságot, ötletgazdagságot, technikai tudást leshetnek el tőlük, belőlük.
