Létrehozni nemcsak az ember, hanem a természet is tud, hiszen értékes a táj, az állatok, a növények. Így értéknek számít teljes természeti környezetünk, melynek óvása ugyanolyan fontos, mint az emberi kéz által megteremtett értékek védelme. Április 22-e, a Föld napja alkalmából számos komor jóslat, elemző cikk, a ránk váró sötét jövőt festő írás lát napvilágot. A tudósok a légkör üvegházhatásra bekövetkező felmelegedést az emberi civilizációt alapjaiban megrengető veszedelemnek tartják. A déli és az északi pólus hatalmas jégtakaróinak az elolvadása annyira megemeli az óceánok szintjét, hogy a tenger menti városok nagy része víz alá kerül. A kontinensek, így Európa belsejében élők sem ússzák meg szárazon az éghajlat melegedését és szárazabbra fordulását.
A légkör felmelegedésének fő felelőse a szén-dioxid, amelyből az első számú ipari hatalom, a leghatalmasabb és legfejlettebb ipari ország, az USA bocsát legtöbbet a légkörbe. Talán éppen ezért indult a Föld napja mozgalom 1970-ben az Egyesült Államokból. Azóta idestova negyven év telt el, a környezetvédők minden évben felhívják a figyelmet a klímaváltozás veszélyeire, de nagyjából néhány napos „lármázásban” fullad ki a dolog. A hírügynökségek akkor szentelnek figyelmet egy-egy eseménynek, ha annak katasztrofális következményei vannak: hurrikán vagy szökőár pusztít, tomboló erődtüzekben halnak meg emberek. A szenzációs hírverésen túl azonban minden marad a régiben.
Sorra dőlnek a melegrekordok, hallhatjuk nap nap után a hírekben. Április első dekádjában valóban szokatlan a tartósan 30 fok körüli hőség. Vagy mégsem? A pesszimistább jóslatok szerint a Kárpát-medencében néhány évtizeden belül az lesz a normális, amire ma azt mondjuk: ez már abnormális meleg vagy aggasztó szárazság. Az éghajlatváltozás még nagyobb, még szélsőségesebb megnyilvánulásai várhatók tájainkon is. Az aszályos időszakok egyre hosszabbak, de éppen tíz éve volt, hogy 1999-ben az évi csapadék mennyisége megközelítette a vidékünkre nem jellemző 1000 millimétert. Ez is csak egy kivétel volt talán, amely erősíti a szélsőségek szabályát?
A téli csapadék nagyon hiányzik a talajból, egyre többször van már hó nélküli telünk. A talajvíz egyre mélyebben érhető el. A földművelők öntözés nélkül már nem számíthatnak semmiféle haszonra. Nincs messze az az időszak, amikor a Kárpát-medencében már majd csak szárazságtűrő kalászosokat lehet termeszteni.
Mit tehetünk a Földért?
Víz nélkül nincs élet, hiába borítja a Föld felszínének 70 százalékát víz, ott nincs belőle, ahol a legnagyobb szükség lenne rá. A felszíni édesvizek szennyezése, általa pedig a talajvizek megromlása, a mélyebben fekvő ivóvízkészletek, az artézi vizek kiapadása oda vezethet, hogy a nem is olyan távoli jövőben a tengervíz sótartalmának a kivonásával juthat a földlakó iható vízhez. Az egyre kevesebb és ritkábban hulló csapadékból nyerhető víz is tisztításra szorul.
A „nagyok” a fejünk felett kótyavetyélik el a Föld egészségét. Ha már nem válthatjuk meg a világot, legalább nézzünk szét saját portánkon. A Föld napján milliók emelik fel szavukat a talajt és a vizeket mérgező hulladéklerakók, a levegőt egyre súlyosabban szennyező közúti közlekedés, az elavult szennyező technológiák alkalmazása, a fajok kiirtása, a természetes élőhelyek eltűnése és a fogyasztói társadalom felelőtlensége ellen. A problémák négy évtized távlatából mit sem csökkentek, sőt az emberi tevékenység nyomán újabb veszélyforrások jelentkeznek: a több mint százezer mesterségesen előállított vegyület hatásáról alig tudunk valamit, a tengerek szennyezése is egyre nagyobb méreteket ölt.
