A márványkő, a táblával
A kelet-szerbiai Borba érkezőket Radnóti Miklós szobra fogadja. Az egészségház előtti igen forgalmas téren áll, amely hamarosan a XX. század egyik legnagyobb magyar költőjének nevét viseli majd. Századik születésnapján, május 5-én egész napos rendezvénnyel emlékeztek meg Radnótiról, aki 1944 nyarán itt volt munkaszolgálatos. Nem akárhogyan hirdették a jubileumi rendezvénysorozatot: a városi buszmegállók bódéinak falára helyezték el a plakátokat, tehát mindenki, aki autóbuszra vár, akár unalmában is elolvassa az ünnepségre invitáló felhívást.
Radnótiék munkatábora Bortól 35 kilométerre, a Žagubica felé vezető hegyi úton volt, a 900 méter magas Fekete Csúcsnál. Ez ma már fás, bokros, füves terület, semmi sem sejteti, hogy itt valaha barakkok voltak, szögesdrót, beton. Látszik, hogy az elmúlt évtizedekben a hatalom nem akarta, hogy nyoma, emléke maradjon annak, hogy itt embereket tartottak fogva, dolgoztattak, vertek, kínoztak, megaláztak. Egy magányos ház áll a valamikori táborhellyel szemben, itt helyezték el azt az amorf márványkövet, rajta az emléktáblával, amellyel a szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium tisztelgett Radnóti és munkaszolgálatos társai előtt. A ház lakója, a középkorú férfi készségesen mutatja az egykori tábor bejáratánál álló fát, amelyet néhány éve villám sújtott, s szintén szüleitől hallotta, hogy az elektromos távvezeték oszlopait még a munkaszolgálatosokkal állíttatták fel. Az egyik szomszéd – s azon a hegyvidéken az 5-10 kilométerre lakó is szomszéd – szintén szóba elegyedett velünk. Mint mesélte, gyorsan híre futott az ünnepségnek, s akkor jutott eszébe az egyik žagubicai ismerősének, akinek apja mesterlegényként Franciaországban is tanult, dolgozott, ott elsajátította a francia nyelvet, így a tábor kerítésénél e közvetítő nyelven beszélgetni tudott Radnótival. Annyira összebarátkoztak – a családi legenda szerint –, hogy rá akarta beszélni a munkaszolgálatos férfit, hogy szökjön el. Ezt Radnóti nem akarta – ha elfogták, biztos halált jelentett a munkaszolgálatosnak, s keményen megtorolták a bújtatón is, ezt Radnóti nem vállalhatta. Az említett férfinak – akivel sajnos nem sikerült találkoznunk – most jutott eszébe, hogy valahol a házban, az apjától rájuk maradt holmi között volt vagy van egy francia nyelvű cédula/levél is, valószínűleg Radnótitól. Érdeklődve várjuk, előkerül-e ez a levél, s reméljük, a kapott ígérethez híven értesítenek bennünket.
Az egyik bori autóbuszmegálló
Radnóti szembenéz tisztelőivel
