A szupplikálás és az olimpia nyomában

A szabadkai Svetozar Marković Gimnázium két tanulójának munkáját is első díjjal jutalmazták a Pannonhalmán megtartott Tudományos Diákkörök Országos Konferenciáján, azaz a TUDOK-on. Mátyus János tanár úr diákjainak – a harmadikos Szabó Hangya Lilla, aki Vermes Lajosról, a Palicsi Olimpia létrehozójáról írt és az első osztályos Reéb Zsófia, aki Bezdán kultúréletéről készített munkát – szavaiból érződött, mennyire élvezték a kutatómunkát, s lelkesedésüket látva abban is biztos vagyok, hogy nem utoljára hallottunk a sikereikről.

Mindkét fiatal lány hónapokig készítette a munkáját, s mindketten olyan témát választottak, amely már régóta foglalkoztatja őket. Lilla azzal kezdte a beszélgetésünket, hogy maga a téma még általános iskolából származik, amikor először hallott Vermes Lajosról.

– Tudtam, hogy a szobor a palicsi Bagolyvár mellett Vermes Lajosról készült, de fogalmam sem volt, hogy ki volt ő. Elkezdtem kutatni, hogy mivel is foglakozott, s most, harmadikos koromban vettem a bátorságot, hogy nekilássak egy komolyabb munkának, így jött az, hogy ezzel a témával készültem a TUDOK-ra. Tudtam, hogy információkért Valihora Istvánnál, a Palicsi Olimpia Egyesület elnökénél kell kopogtatnom. Ő nagyon sokat segített. Annak örült nagyon, hogy a fiatalabb generáció közül is van valaki, aki érdeklődik Vermes Lajos iránt, mert sokan, ha hallottak is róla, nem tudják, hogy pontosan mi is köszönhető neki. Érdekes történeteket mesélt, a könyvének adatait is felhasználtam, de ellátogattam a levéltárba, múzeumba is, és Mátyus tanár úr javaslatára még a Vermes család sírboltját is felkerestem a Bajai úti temetőben, és ő hozott össze Vermes Lajos unokájával, Vermes Mihállyal, aki szintén nagy lelkesedéssel mesélt, annak ellenére, hogy személyes tapasztalatai nincsenek, hiszen másfél éves volt, amikor a nagyapja elhunyt. Elmesélte, hogy nagyapja a születésekor rögtön úgy üdvözölte, hogy Mihályka, a született atléta, tehát már a csecsemőben is a sportolót látta. Itthon a helytörténet kategóriába soroltak, Pannonhalmán az életműkutatás kategóriába, de a munka mindkét szekcióba beleillik, hiszen Vermes neve összeforrt Palicséval – mondta Lilla a Vermes Lajos életműve: a Palicsi Olimpia című munkájával kapcsolatban.

Ami a két lányban még TUDOK-osan közös, hogy mindkettejük tovább kíván foglalkozni a munkával. Míg Lillánál ez még egyelőre csak ötlet szintjén fogalmazódott meg, addig Zsófi már a következő TUDOK témáját is tudja: a mostani téma továbbvitele lesz, de a TUDOK után már a Gordiuson is szerepelt Bezdán kultúréletével foglalkozó munkával.

– A nagyszüleim bezdániak, akik mindig is aktívan részt vettek a kultúréletben. Dicsekedtek, hogy mennyire jól érezték magukat régen, és ezzel keltették fel a figyelmemet – mesélte Zsófi a Bezdán kultúrélete 1918-tól 1960-ig emberközelből című munkájáról. – A rendelkezésre álló adatok alapján ezt már mind megírták egy könyvben, így a mentorom, Mátyus tanár úr javaslatára a szájhagyományon alapuló történelem kutatási módszerét választottam, vagyis elbeszélgettem a hatvan év fölötti idős emberekkel. Hosszú gyűjtőmunka volt, de szeretettel fogadtak, és nagyon szívesen meséltek, kaptam fényképeket. Leginkább arra kerestem a választ, hogy a második világháború mennyire hatott a kultúréletre. Végül 518 perces anyag gyűlt össze. A TUDOK után úgy gondoltam, hogy bővítem a témát, és kérdőívet készítettem azzal kapcsolatban, hogy mennyire ápolják manapság a népszokásokat, milyen új szokások jelentek meg és melyek vesztek el. A kérdőívezést ugyancsak Bezdánban csináltam, de már a fiatalabb generációval. A TUDOK-ra jellegében hasonlító, vajdasági szintű Genius versenyre készült ez a munka. A fiatalok sok régi szokásról nem is hallottak, mint például a szupplikálás, viszont Halloweent, Valentin-napot ünnepelnek. A következő TUDOK-ra a bezdáni kultúrélet és a turizmus fellendítésének lehetőségeiről készítek munkát.

Reéb Zsófia a mentorával