A korlát vaspálcáira szabálytalan
merőlegest rajzol szoknyája korca,
acélszín párhuzamokat metsző rőt
egyenest, azaz majdnem, a csípővonal
beleront a tiszta, hűvös geometriába,
és kétoldalt kajlává teszi a végeket,
a helyzeten mit sem javít, hogy az apró
halcsont gombot visszabújtatja, a rejtett,
belső kapocsra bízva immár a muszlin-
semmiséget – a kajlaság maradt, csak
derekán csusszant lejjebb a szoknya
a köldökhatárig, alul térdközépig, de még
látni engedve a combhajlat félkörívét,
míg könnyeden lépdel a lépcsőforduló felé.
